Böjte Csaba – Nincsenek már jó emberek?

Amikor egy köztiszteletben álló emberrel kapcsolatban kiderül valami borzalmas dolog, akkor az emberek egyik része azonnal bólogat, hogy „Én megmondtam! Csak megjátszotta magát!” Az emberek másik fele pedig csalódott, amiért megint csalódnia kellett valakiben…

Böjte Csaba egy olyan pap, akinek a gondolataival még azok is tudtak azonosulni, akik nem vallásosak. Valahogy nagyon jó érzéssel sikerült elkerülnie azt a dogmatikus, egyházi merevséggel átitatott attitűdöt, amit sajnos a legtöbb egyházi személynek nem sikerül. Szerethető ember, aki olyan gondolatokat és érzéseket közvetít, amikben mindenki kicsit meg tudja találni magát. Az egyik legfontosabb munkássága a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtetése, aminek keretein belül árva gyermekeknek ad otthont.

Az utóbbi időben viszont borzalmas dolgok kerültek napvilágra a dévai gyermekotthonban dolgozó egyik nevelőről. Éveken át szexuálisan bántalmazta, megerőszakolta az ott nevelkedő gyerekeket. A tárgyalásán 15 fiú vallott ellene, és végül 28 év letöltendő börtönbüntetést kapott. Ez pedig nyilván rossz fényt vet Böjte Csabára is, hiszen hogyan fordulhat elő, hogy ezek éveken keresztül nem tűntek fel neki, vagy bárki másnak az intézményben?

Egy ilyen esettől mindig mindenki elhatárolódik. Nekik semmi közük nem volt hozzá, nem tudtak semmiről, őket is ugyanolyan váratlanul érte, mint bárki mást, amikor kiderült. Ilyenkor azért sokunkban felmerül a kérdés: a többi nevelőnek milyen lehetett a kapcsolata egymással és a gyerekekkel? Évek alatt egy gyerek sem volt olyan bizalmi kapcsolatban egyetlen másik nevelővel sem, hogy el merje mondani, hogy rossz dolgok történtek vele? Vagy csak szemet hunytak az ilyen esetek felett?

Ráadásul nem ez volt az egyetlen ilyen eset. A szovátai Szent József Gyermekotthon vezetőjét is szexuális erőszakkal vádolják. Talán ennél a ténynél még egy fokkal borzasztóbb, hogy az áldozat jelezte az esetet pszichológusoknak és magának Böjte Csabának is, de egyikük sem tett az ügyben hivatalos feljelentést. Ez viszont arra enged következtetni, hogy sokkal inkább valószínű, hogy más eseteket is hasonlóan ignoráltak, akkor is, ha tudtak róla. Böjte Csaba az uh.ro-nak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy szerinte:

„Egy tizenhat éves lány szíve hova vezet és hova nem, ez egy nagyon érdekes kérdés, nagyon ingoványos kérdés. Én meg vagyok győződve, hogy nem életszerű az egész. Egyik szobában lakik egy édesanya a három gyerekével, a férjével, a másik szobában lakik a nevelt lány, és őt meg lehessen többször erőszakolni. Ezt én akkor se hittem el, és most se hiszem el. Úgyhogy én ezt visszautasítom.”

Nehéz ezek után bármit is mondani. Annyi helyen hibásak ezek a mondatok…

Viszont ez azért sok mindent elárul arról, milyen állapotok uralkodnak ezekben a körökben, milyen szemlélettel állnak az ilyen esetekhez. Mennyire védelmezik azokat, akiket védelmezni kellene. És csak újabb kérdéseket vet fel arról, hogy hány olyan ember választ valamilyen segítői pályát, aki csak arra akarja kihasználni ezt, hogy kiszolgáltatottak közelébe kerüljön és visszaélhessen a hatalmával. Hány ragadozó álcázza magát báránynak, netán szerzetesnek olyan közegekben, ahol nem is tesznek lépéseket azért, hogy megakadályozzák, vagy legalább megtorolják a ténykedéseiket?

Forrás: Wikipédia

És a legzsigeribb érzés, ami ezeket hallva, olvasva megszületik az emberben, az a bizonytalanság. Nincsenek is jó emberek? Mindenki titkokat rejteget? Mérlegre lehet tenni azt, ha valaki éveken keresztül sok jót is tett, de közben neki is része volt abban, hogy borzalmas dolgok is megtörténhettek? Mit gondoljunk az ilyen emberekről? Egy jó ember, aki hibákat követett el, naiv volt, vagy ostoba? Vagy valójában egy rossz ember, aki csak a jó képében tetszeleg? Vagy ez egyszerűen ilyen, az emberek jók is, rosszak is egyszerre, és csak nekünk esik nehezünkre ezt belátni?

Én változatlanul hiszek abban, hogy vannak valóban elkötelezett segítők, akik igazi hittel és meggyőződéssel végzik a hivatásukat. És nem hunynak szemet, nem néznek félre, nem engedik, hogy olyan lehetőségek szülessenek meg, amiben valaki áldozattá válhat. Remélem, hogy egyre többen vannak, hiszen az is ennek a jele, hogy kibuknak az ilyen esetek. Mert vannak, akik nem hagyták, hogy ezek az esetek örökre el legyenek temetve.

Nyitókép: Wikipedia