Büntetést érdemelnek a dzsihadista feleségek?
A terrorizmusra nincs bocsánat, ez egyértelmű. De vajon mi történik azokkal a tinilányokkal, akik kiskorúak voltak, amikor az ISIS-hez csatlakoztak, és tettüket állítólag mélyen megbánták?
Létezik vajon valódi megbánás és megbocsátás, ha a gyerekkort épp csak elhagyó fiatalokról van szó? És van esély a normális életre azután, ami a Kalifátusban történt?
A Netflix Kalifátus sorozata tökéletesen bemutatja, ahogyan Svédországban élő, réges-rég asszimilálódott, muszlim gyökerű migránsok gyerekeit radikalizálta a terrorszervezet. Majd Szíriába csábította őket a virágzó, boldog, Isten minden szavát követő Kalifátus reményében.
Az eredmény megrázó: nyomor, kilátástalanság, teljes elnyomás, halál és pusztulás. Aztán – ezt a sorozat már nem mutatja – az amerikai támogatású kurd-arab fegyveres koalíció 2019 márciusában teljes katonai győzelmet hirdetett az Iszlám Állam felett, az ISIS-nek hivatalosan vége volt. A “harcosok” börtönbe kerültek, asszonyaik és gyerekeik – a radikalizált tinilányok – pedig az iraki-szír határon húzódó gyűjtőtáborokba.
Ezekben a táborokban most több ezer olyan fiatal nő él, akik 2015-ben tizennégy-tizenöt éves tinik voltak. Nem találták a helyüket a világban, ezért fogékonynak mutatkoztak, amikor közösséget, szeretetet, a spirituális élet reményét ajánlottak nekik. Vannak, akik ettől a ponttól fogva teljesen radikalizálódtak, és máig bármire – és itt a legsúlyosabb terrorakciókat képzeljük el – képesek lennének az Iszlám Államért.
És persze akadnak, akik megbánták bűnüket és állítják, hogy Rakkában egyszerű háziasszonyként éltek, még az otthonukat sem hagyták el szinte soha, nemhogy harcokban vettek volna részt. Ők szeretnének hazatérni szülőföldjükre, de persze Anglia, az USA, Belgium, Franciaország vagy Hollandia hallani sem akar róluk.
FORRÁS: UNSPLASH
A hontalanságban ragadt “dzsihadista feleségek” egyik legismertebb poszterarca Shamima Begum. A bangladesi családból származó fiatal, londoni lány mindössze 15 éves volt, amikor két kis barátnőjével Szíriába szökött terroristák segítségével. Itt tíz napon belül egy akkor 23 éves holland harcos, Yago Riedijk felesége lett… és történetének ez a része homályba vész. Annyit sikerült összerakni, hogy Shamima a helyi erkölcsrendészet tagja lett, vagyis nőket zaklatott és alázott meg azért, mert esetleg kivillant a szemük a fekete lepel alól az utcán.
Felmerült az is, hogy Begum részt vehetett a jazidi nők – ők egy kurd nemzetiségű, nem muszlim vallási kisebbség – kínzásában is, de ő ezt tagadja. A jazidi nőket az ISIS-harcosok előszeretettel bántalmazták és tették szexrabszolgává. Shamima Begum jelenleg egy sátorban él egy kurd fennhatóság alá tartozó táborban, három kicsi gyerekét temette el a rossz körülmények miatt.
A legkisebb 2019 márciusában, alig három hónaposan, kétoldali tüdőgyulladást követő fertőzésben halt meg. Noha brit állampolgárságától megfosztották, 2020 nyarán a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a bírósági tárgyalására visszatérhet. Ez persze nem olyan egyszerű, hiszen a brit kormány mindent megtesz, hogy a döntést szabotálja, és a közvélemény sincs elragadtatva attól, hogy egy exterrorista lépjen brit földre.
Akadnak persze, akik elhiszik, hogy a fiatal lányt annak idején csőbe húzták, és a vele történtek hatására teljesen megtört, ezért mindenképpen kegyelmet érdemel. Akárhogy is, a riportokon Begum meglepően összeszedetten és értelmesen beszél. Pontosan a tudatában van annak, ami körülötte zajlik.
Természetesen nem Shamima Begum az egyetlen ISIS-feleség, akivel senki se tudja, mi történjen. Nem kérdés, hogy minden terroristát nemzetközi hadbíróság elé kell állítani, és lehetővé tenni, hogy áldozataik és azok családjai is tanúskodjanak. Erre azonban csak a háborús zóna területén volna esély. Jogszerű döntés lehet az is, hogy azokat, akik bűnösnek bizonyulnak, az állampolgárságuktól megfosszák, és akár egy életen át a senki földjén ragadjanak…
De közben persze fáj a szívünk az ártatlan gyerekekért, akik a legnagyobb áldozatai szüleik radikalizációjának.
Ezeket a szomorú eseteket látva érzem, mennyire fontos ezekről a történetekről nyíltan beszélni, és minél több hiteles filmet, sorozatot (lásd: Kalifátus) eljuttatni a fiatalokhoz a témában. Mert az ISIS mint állam már nem létezik, de az azt felépítő ideológia nagyon is jelen van, és tovább pusztít…
Nyitókép: Unsplash
