Coco Chanel, az örök szerető: Miért nem ment férjhez soha?
„Egy nőnek oda kell cseppenteni a parfümjét, ahol szeretné, hogy megcsókolják” – mondta Coco Chanel, az örök szerető, aki úgy volt a nők példaképe és a férfiak bálványa, hogy sosem törekedett rá görcsösen.
Mintha születésétől fogva ismerte volna a titkos receptet…
Nincs ronda nő, csak lusta!
Nem tudni, mikor jött rá a fenti aranyigazságra a kis Coco. Talán anyja varrónői munkája láttán fogalmazódott meg benne kiskorában, mennyit számít, hogy egy nő milyen ruhát vesz fel – és mennyire ad – magára. Akkoriban azonban inkább csak a nyomort láthatta maga körül.
Az eredetileg Gabrielle névre keresztelt kislányt nem kényeztette el az élet a kis francia faluban. Apja túlságosan szerette az alkoholt, munkába belefásult anyja pedig tuberkulózisban szenvedett. Édesanyja halála után a 12 éves lány egy apácazárda árvaházába került.
Mások talán szürkének és unalmasnak látták volna az ottani életet, ő azonban mindenből ihletet merített. Mélyen elraktározta emlékezetében az apácák fekete-fehér uniformisának látványát, és később ez a két szín lett a Chanel márka egyik védjegye. Divatházának logója pedig a zárda rózsaablakának mintázatából született.
Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar!
A zárdából 18 évesen kikerülő Coco különleges kisugárzásának köszönhetően jól boldogult a világban. Ráadásul nagyon is tudta, mit és kit akar… Bár eredetileg varrónőnek tanult, énekesi pályára lépett, fellépései pedig újabb és újabb sikereket hoztak.
A zenés kávéházakban tehetős és vonzó fiatalemberekkel találkozott – például Étienne Balsannal, akivel hamarosan szeretők lettek. A férfi társasága utat nyitott előtte a felsőbb körökbe, ahol saját tervezésű kalapjaival aratott sikert. Balsan azonban nemcsak a karrier, hanem a szerelem terén is ugródeszkát jelentett Cocónak: általa ismerte meg ugyanis élete nagy szerelmét, Arthur “Boy” Capelt.
A KÉPEN: ARTHUR „BOY” CAPEL, FORRÁS: WIKIPÉDIA
Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon…
…de ebben rejlett a sikerem titka” – mondta Coco, aki egyáltalán nem volt elragadtatva a francia arisztokrata hölgyek öltözékétől, amikor Boy Párizsba vitte. Így a kalapok mellett hamarosan ruhákat is kezdett árulni, méghozzá sokkal egyszerűbb vonalvezetésűt, mint amit az akkori divat megkövetelt.
Míg más nem mert volna szembemenni a megszokottal, Coco rendületlen határozottsággal alkotta dzsörzé anyagú ruháit, a fazonok terén pedig nem félt szeretője ruháiból ihletet meríteni. Tehetsége és elszántsága utat tört magának – valami újat, valami meghatározót teremtett.
Sutba vágta a fűzőt, a tollakat, a flancos csillogást, és térdig érő ruháival, legendás kis feketéjével elbűvölte a nőket. Sikerei mellett a szerelemben is kiteljesedhetett. Bár Boy megnősült, viszonyuk továbbra is stabilan tartott, egészen a férfi halálos autóbalesetéig.
Visszafogni magad, amikor bánt valami…
… és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő.” Coco ehhez tartotta magát. Gyásza ellenére rendületlenül alkotott tovább, parfümmel és kiegészítőkkel is bővült a készlete, a nők pedig mindent imádtak, amit csinált.
Szeretőkben sem szűkölködött, egyesek szerint még Churchill ágyában is megfordult – ha ez nem is lenne igaz, az biztos, hogy jó barátságot ápoltak. A kor egyik leggazdagabb emberének, Hugh Richard Arthur Grosvenornak közel tíz évig volt a szeretője. A II. világháború alatt pedig egy német katonatiszttel volt viszonya, aki miatt még kémkedéssel is megvádolták. Bár rengeteg férfi vette körül, az igazi szerelem Boy halála után soha többé nem találta meg.
Cocónak volt saját lakása, ám éjszakáit mindig a Ritz hotelben töltötte. Itt is halt meg 1971-ben. Élete és munkája rengeteg ismert emberre hatással volt. Tudta, hogyan kell nőnek lenni, és azt is tudta, mi kell a nőknek. Amikor Marilyn Monroe-t megkérdezték, mit visel az ágyban, azt válaszolta: „Pár csepp Chanel parfümöt…”
Nyitókép: Wikipédia
