Diploma nélkül semmit sem érsz?!

Réges-régen, amikor még a diploma megszerzése ritkaságnak és nagy dolognak számított, a diplomás emberek egyfajta szellemi elit tagjai voltak a társadalomban. Egy diploma megléte azt jelentette, hogy a tulajdonosa rendkívül művelt és okos, gyakran világlátott ember.

Hogy átlát olyan dolgokat, amiket más nem, bátran fordulhatunk hozzá a kérdéseinkkel, és a tudására bízhatjuk magunkat, amikor tanácsot kérünk. A mai világban teljesen mást jelent diplomát birtokolni. Egyáltalán nem a tudás fokmérője egy főiskolai vagy egyetemi oklevél, hiszen ezt a funkcióját már elvesztette, amikor erősen tömegtermelés szagúvá vált az egész.

Most nem arra gondolok, ahol elengedhetetlen a diploma megléte, mint például egy orvos, jogász vagy tudós esetében. De a legtöbb, viszonylag “könnyen” megszerezhető, általános diplomára bizony nem véletlenül szokták azt mondani – persze erős túlzással -, hogy elmehetsz vele egy gyorsétterembe krumplisütőnek.

Való igaz, hogy sok esetben (kivételek persze itt is vannak!) nincs sok tétje a bekerülésnek, és olykor felszínes, felületes tudást ad gyakorlati haszon nélkül. Ez az ára annak, hogy megfelelő anyagi fedezet ellében szinte bárki számára nyitott a felsőoktatás. Jómagam, egy kommunikációs diplomával a zsebemben, sokáig sértőnek éreztem a krumplisütős élcelődéseket.

De huszonpár év munkatapasztalata azt mondatja velem, hogy az ott megszerzett tudáshoz valóban túl sok volt az a 3-4 ott töltött év. A felhalmozott hitelről nem is beszélve. Egyelőre úgy tűnik, hogy a legizgalmasabbak azok a munkáim voltak, ahol egyáltalán nem is használtam a diplomámat, hanem tanfolyammal és gyakorlattal új, érdekes szakmát tanultam ki.

„Kell a papír!”

Nagyon sok munkakörhöz kell a diploma, mert le van írva a követelményekben, de a munkaadók szinte nyíltan felvállalják, hogy a végzettség szakiránya már nem feltétlenül releváns. Egy biztonságtechnikai munkakörben dolgozó ismerősömet elő akarták léptetni több mint 10 év után, és azt mondták neki, hogy egy óvodapedagógusi diploma is jó.

Csak valamilyen legyen, mert „Kell a papír.” Jogosan merül fel a kérdés az emberben, hogy akkor meg minek? Az biztos, hogy ehelyett több értelme lenne direkt főnököket képezni tanfolyami kereteken belül – hiszen rengeteg embernek vannak beosztottjai, de nem feltétlenül tudja, hogy milyen egy jó vezető.

Most akkor legyen, vagy ne legyen? 

Olyan időket élünk, amikor – szüleinkkel ellentétben – nem feltétlenül egy életre választunk szakmát. Vannak “specialista” és “multipotenciális” típusú emberek. A specialista elmélyed egy adott szakmában, ismeri annak a legmélyebb bugyrait. Ilyen, amikor valaki mondjuk sebésznek, mérnöknek vagy régésznek tanul, és éveket tölt mind az egyetemen, mind a gyakorlaton.

A multipotenciális ember meg úgy néz ki, mint aki csapong, holott csak érdekli a világ. Lehet, hogy 10 évig recepciós, aztán elutazik, hogy szörfoktató legyen, majd újabb 10 év múlva hazatér és ingatlanügynök lesz. Ő az, aki remekül be tudja építeni a más szakmában tanult dolgokat az újba. A recepciós múltból az emberekhez való hozzáértést használni tudja szörfoktatás közben is, az oktatóként szerzett türelem és magyarázási képesség meg jól jön majd ingatlanosként a nehéz ügyfeleknél.

Ez utóbbi típusú embernek nem biztos, hogy megéri 4 évet a felsőoktatásban tölteni. Emellett vannak olyan digitális területek, ahogy egyszerűen a világ fejlődése elrobog melletted, amíg egy iskolapadban ülsz. Egy felsőoktatási intézmény tanterve nem biztos, hogy le tudja követni az informatika fejlődését, ha programozó szeretnél lenni. A naprakész tudást adó képzések nem véletlenül vannak pár hónapba sűrítve, rendkívül intenzív oktatásban.

Diplomás a diplomással? 

A diplomások és diploma nélküliek között a mai napig tátong egyfajta társadalmi szakadék, szerintem teljesen feleslegesen. A diploma könnyebb megszerezhetősége miatt a mai világban nem lesz senkiből sem szellemi elit csak a papírja miatt, és egyáltalán nem biztos, hogy egy szakmát tanult ember műveletlen és buta.

A szüleink generációja például még rengeteget olvasott, komoly irodalmi és történelmi ismereteik vannak, gyakran felsőoktatás nélkül, pedig “csak” szakmát tanultak. Ezt a társadalmi szakadékot mélyítik egyébként a diplomás embereknek szánt társkereső oldalak is, hamisan azt az illúziót nyújtva, hogy ott mindenképpen szellemi partnerekre lelsz, ezenkívül meg mindenki más buta.

Egy biztos: elég tág a világ a diplomás végzettségeken kívül is. Egyáltalán ne érezd magad rosszul, se kevesebbnek, ha anyagi vagy más okokból nem volt lehetőséged egyetemre járni! Egy jó szakma ugyanannyit ér, sőt, egész gyakran többet is lehet vele keresni.

Ha újra húsz éves lennék, a mai eszemmel a főiskola elvégzése mellett (vagy helyett) biztosan kitanultam volna valami kézzelfogható szakmát is, amire mindig szükség van. Diploma ide vagy oda, azért bírnám, ha lenne egy gáz- vagy villanyszerelő végzettségem.

Nyitókép: Unsplash