Dögös szelfiket csinálok magamról, na és?!
Az utóbbi időben egyre több blogbejegyzést, cikket, live videót látok, amelyekben elítélően nyilatkoznak azokról a hétköznapi nőkről, akik szexi ruhadarabokban pózolnak a saját kamerájuk előtt.
Önimádó, magamutogató, feltűnési viszketegségben szenvedő vagy egyszerűen ribanc – ezek a leggyakoribb jelzők, amikkel általában illetik őket. Persze biztosan vannak köztük olyanok, akiknél a szelfizés már kórosnak nevezhető, és valamilyen mentális betegségre utal.
De most nem róluk szeretnék beszélni, hanem saját magamról. Arról, hogy én miért szeretek merészebb képeket megosztani a közösségi oldalaimon. Olyan családban nőttem fel, ahol a szexről nem lehetett beszélni, mert tabutémának számított. A nagyanyám (akivel a legtöbb időt töltöttem) bűnnek tartotta az összebújást.
Emlékszem, mindig azt hajtogatta, nincs nő, aki élvezné az ilyesmit. Ezért főként a tévéből és a tinimagazinokból tájékozódtam a testiségről. Meg a hozzám hasonlóan keveset tudó osztálytársaimtól. Ha alaposan utánaszámolok, nagyjából 40 éves koromra jutottam el odáig, hogy megtapasztaljam és megértsem a szeretkezés lényegét.
Az elmúlt évek felismerései annyi magabiztosságot adtak a saját működésemet illetően, amit korábban elképzelni sem tudtam volna. Kinyíltam, kiteljesedtem a nőiességemben, és ez a magabiztosság sugárzik a fotóimból. Félreértés ne essék: nem vagyok nárcisztikus, és nem érzem szükségét a folytonos önigazolásnak.
Mások jóváhagyása sem kell ahhoz, hogy a tükörbe nézve elégedett legyek. Mindössze arról van szó, hogy szeretem megmutatni a világnak, de legfőképp magamnak: boldog vagyok, szabad és szexi. Persze, más oka is van annak, amiért odavagyok a fülledt hangulatú szelfikért.
Most vagyok kirobbanó formában
Rengeteg fotót készítek baráti összejöveteleken, nyaralásokon, kirándulásokon. Miért ne örökíteném meg az életem pikáns pillanatait? Mindig izgalmas érzés visszanézni a régebbi képeimet és rácsodálkozni, milyen szemtelenül fiatal és bohém voltam. De a 40 éves énemet talán még jobban szeretem. A belső valóságom és a testem most van a lehető legnagyobb összhangban, szerintem ettől lesz igazán vonzó, érzéki egy nő.
FORRÁS: UNSPLASH
Imádom a vadító szetteket
Egy szelfi nem attól válik sejtelmessé és izgalmassá, hogy műmosolyt erőltetve az arcomra próbálok csábosan nézni a kamerába. Mint minden művészi alkotáshoz, ehhez is ihlet kell, és persze megfelelő pillanat. A fotózás számomra izgalmas lehetőség arra, hogy a kreatív energiáimat kibontakoztassam.
Nagyon szeretek kísérletezni a fényekkel, az árnyékokkal és a pózokkal, amik kiemelik a domborulataimat. A puha, selymes kiegészítők pedig kifejezetten inspirálnak, mert szerintem erősítik a képek mondanivalóját.
Remek önbizalomtuning
Azt hiszem, az elmúlt években tökéletesen elsajátítottam a szelfizés tudományát. Megtanultam, hogyan lehet akár éveket fiatalítani egy jól megválasztott ruhával vagy sminkkel, és hogyan lehet kiemelni az előnyös vonásaimat.
De számomra ez az egész többről szól, mint a céltalan kattintgatás és a lájkvadászat. Az önkifejezés eszköze, egy olyan rituálé, amikor csak önmagamra figyelek. Arra a nőre, aki a sok hullámhegy és hullámvölgy után végre ott van, ahol lennie kell. Az arctalan kommentelőknek, károgó trolloknak pedig azt üzenem: ez az én testem, az én életem, és úgy élem, ahogy akarom.
Nyitókép: Unsplash
