Egy hűtlen feleségnek nem jár megbocsátás!

2022-02-07 Molnár Csanád Esszencia

Nem azért nem fogadlak vissza, mert nem szeretlek, hanem mert megcsaltál. Történhetett volna másként. Elmondhattad volna, hogy mi bánt, mi kevés, vagy éppen sok neked. Ha így szakítasz, szépen elválunk, és élte volna mindenki a maga kis életét.

És ha ezek után azt mondtad volna, hogy jobb velem, mint nélkülem és szeretnéd velem újrakezdeni, akkor azonnal tárt karokkal vártalak volna! De nem így történt. Nem szóltál egy árva szót sem, nem vetetted szememre a hiányosságaimat, nem mondtad el, hogy mivel tehetném még szebbé az életed. Így azt hittem, minden rendben van közöttünk.

Egészen addig tartott ez a csendes házasság, amíg nem döntötted el, hogy változtatsz az életeden. Na nem úgy, hogy elválsz és új életet kezdesz, hanem úgy, hogy mások ágyában keresed a boldogságot. Amikor minden kiderült, haragomban az volt az első gondolatom: gyáva féreg vagy, aki ahhoz gyenge, hogy a szemébe mondja a párjának, hogy már nem szereti.

De ahhoz elég bátor, hogy idegen férfiak karjában keressen vigasztalást. Nem, te nem elválni akartál, hanem a lehető legkényelmesebb módját választottad annak, hogy izgalmasabb életed legyen. Titkos viszonyt kezdtél, bujkáltál, hazudoztál. Ezzel a döntéseddel azonban létrehoztál egy egyirányú utat, amin tilos visszafordulni. Te ugyan megtetted volna, amikor rájöttél, hogy az új lovagod mégsem olyan jó ember, de én már nem fogadtalak vissza.

Mert jól tudtam, hogy nem az irántam táplált érzelmek vezérlik a döntéseid. Nem szerettél, amikor visszaírtál neki, nem szerettél, amikor az első randira mentél vele. Akkor sem szerettél, amikor meztelenül hevertél az ágyán, és akkor sem, amikor vele jutottál a csúcsra. Akkor most sem szeretsz – csak megint a kényelmesebb módját választanád az életnek.

FORRÁS: PEXELS

A megunt szerető után jöhet az ostoba férj, aki visszafogad. Csakhogy én erre a szerepre nem vagyok vevő. Már nem kérek belőled, bebizonyítottad, hogy keveset érsz – azzal, hogy másnak adtad magad titokban. Már nem haragszom rád, szikrányi düh sincs bennem, csak jól tudom, hogy melletted már nem lennék boldog. Ha annyira aljas voltál, hogy megcsaltál, legalább tehetted volna úgy, hogy ne tudjam meg.

De te még erre sem voltál képes, annyi tehetséged már nem volt, hogy profin csináld. Már nem tudok úgy nézni rád, mint régen, már nem tudnálak ölelni sem. A szerelmem nem múlt el irántad, de nem engedem meg, hogy elvakítson. Már elkezdtem az új életem, és abban már csak emlékként lehetsz jelen. Fizikailag távol kell tartanom téged, nehogy újra elcsábíthass.

Nem érdemelsz bocsánatot.

Nem egy tékozló fiú vagy, aki miután felélte az örökségét, az éhenhalás helyett hazatért. Hűtlen feleség vagy, aki beszennyezte, bemocskolta a házassága tisztaságát, sárba taposta a férjét a legmegalázóbb tettel, amit csak elkövethetett. Leromboltad a hidat, ami valaha összekötött bennünket, ezért mostantól kizárlak az életemből, és olyan társat keresek, aki becsülni fogja a szerelmemet…

Nyitókép: Pexels