Egy megcsalt férfi vallomása: „Elvesztettem benned a hitem!”

Ne hidd, hogy haragszom rád! Ne gondold, hogy azért akarok mégis elválni, mert nem szeretlek, vagy mert – a változatosság kedvéért – most én ismerkedtem meg valakivel. Nincs senkim, és mostanában nem is lesz.

De van bennem egy érzés a múltból, amit nem tudok a helyére tenni. Nem tudom kitörölni a fájdalmat, amit okoztál. Már nem haragszom. Pedig kezdetben iszonyúan dühös voltam, amikor elmondtad, hogy egy másik férfival bújtál ágyba. Megbocsátottam minden bűnödet, amit ellenem és a házasságunk ellen elkövettél.

Még most is él a szeretetem irántad. Egyvalamit azonban mégsem tudok megtenni: képtelen vagyok elfelejteni azokat az órákat, azokat az álmatlan éjjeleket, amikor máshol voltál. Amikor éppen a szeretődet tetted boldoggá, miközben én magányosan feküdtem otthon és vártalak.

Értékelem persze, hogy miután minden titkod napvilágra került, engem választottál. Elismerem, hogy ezek után te is dolgoztál a házasságunk megjavításán. Még párterápiára is eljöttél, és úgy tűnt, hogy visszatérünk a normális kerékvágásba. Jó irányba alakult a kapcsolatunk – csak ez a fájdalom nem akart elmúlni belőlem.

Nem harag nyomja a szívemet. Egyszerűen nem tudom elfelejteni azt a kínt, amikor a műszakod letelte után nem haza vezetett az utad, én pedig elképzeltem, mit csinálsz. Megjelentél a lelki szemeim előtt mindenféle intim helyzetben: ahogy mást csókolsz, mást ölelsz, más előtt vetkőzöl. Mit mondjak erről? Borzalmas érzés.

Ez már soha nem tud elhalványulni, megfakulni. Beleégett a tudatomba, mindig itt lesz bennem. Ezért nem bírok tovább veled élni. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha elválunk. Tudom, hogy ez most számodra érthetetlen azok után, hogy én kértem: gyere vissza és tegyünk egy próbát a kapcsolatunk megmentésére. Most mégis azt szeretném, hogy örökre elköszönjünk egymástól.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem akarom újra átélni azt a helyzetet, amit régen. Nem akarom azon gyötörni magam, hogy talán újra megtörténik… Már a gondolat is olyan számomra, mint a villámcsapás, mintha tőrt forgatnának a testemben. Soha többé nem akarok ilyet átélni. Az sem számít, ha nem lesz többé mellettem senki az életben. Azok után, amit veled átéltem, már ezt is lazán kibírom.

Ha pedig mégis jön valaki, ő tiszta lappal kezd. Ő még sosem vert át, sosem élt vissza a bizalmammal. Rólad ez már nem mondható el. Elvesztettem a beléd vetett hitet. Tudom, hogy elkezdtük megjavítani a hibákat, és talán te is jó útra tértél, de a “talán” az mindig ott marad. Mindig az fog eszembe jutni: vagy maradsz, vagy nem. Vagy hűséges leszel ezután, vagy nem…

Túl sok a bizonytalanság kettőnk jövőjében, és én már biztosra szeretnék menni. 

Nem tudom, hogy merre visz az utam, fogalmam sincs, hogy kivel hoz össze a sors. De ez közel sem olyan rossz és félelmetes, mint a tudat, hogy talán újra megcsalsz. Nem adok még egy esélyt rá, hogy elárulj – inkább örökre elfelejtelek.

Nyitókép: Unsplash