Egy őszinte nő megrémíti a férfiakat?

A családomban az őszinteség nemcsak a legjobb, hanem az egyetlen út volt. Ügyvéd szüleim nem tűrték a ködösítést, a hazudozást, a játszmákat. Azt vallották, hogy akit szeretünk, minden körülmények között feltétlen őszinteséget érdemel. 

Az évtizedek alatt belém kódolt program akkor erősödött fel igazán, amikor összejöttem a párommal. Az elején úgy tűnt, ő valóban értékeli, hogy kimondom a véleményemet és kiállok az igazamért – még egy reménytelennek vagy elveszettnek látszó helyzetben is.

Ám mindenről nyíltan beszélni nálam azzal volt egyenértékű, hogy megszállottan foglalkoztam olyan dolgokkal, amiket el kellett volna engednem. Erre pedig ráment a kapcsolatunk, a kedvesem ugyanis nem tudott mit kezdeni a nyers erőmmel és a szókimondó természetemmel. Egy júliusi délutánon, alighogy hazaérkeztünk a nyaralásból, csak úgy odavetette, hogy megfullad mellettem és elköltözik.

Az érzelmi sokk miatt addig soha nem érzett letargikus állapotba estem, heteken keresztül se enni, se aludni, se dolgozni nem tudtam. A bőgéssel töltött éjszakák után pedig megfogadtam, hogy soha többé nem leszek őszinte a férfiakhoz. Mert ha igazat mondok, abból mindig valamilyen károm keletkezik, és nem éri meg.

Később persze átestem a ló túloldalára. Amikor az ismerkedés során olyasvalakivel találkoztam, aki megfogott, átváltottam egy két lábon járó rózsaszín habcsókra. Mindig alaposan meggondoltam, mit mondok és hogyan mondom.

Sőt, bizonyos helyzetekben extra adag cukorsziruppal szórtam meg a szavaimat, nehogy konfrontatívnak vagy túlságosan kritikusnak tűnjek. Egy ideig úgy tűnt, hogy a taktikám bevált, a férfiak szinte istennőként kezeltek. Ennek ellenére mégis rosszul éreztem magam a bőrömben. Elvesztettem a lendületemet, a „színeimet” és még sok minden mást, ami én voltam.

Forrás: Unsplash

Egy különleges találkozásnak köszönhetően döbbentem rá, hogy tévúton járok. Hogy a cukormázas kommunikáció, amivel próbáltam magamhoz édesgetni másokat, nemcsak félrevezető, hanem manipulatív is. És ilyen vonatkozásban cseppet sem számít, mi az oka mondanivalóm vattába csomagolásának.

Nehéz volt szembenézni a múlt árnyékaival, ám külső segítséggel sikerült visszatérnem a sok évvel ezelőtti Zsanetthez. Miután stabilizálódott a lelkem, újult önbizalommal, energiával és hittel vetettem bele magam a társkeresés világába.

Néhány randi után végül arra a következtetésre jutottam, hogy az őszinteség pontosan az, amire mindenkinek szüksége van. Mert csak ez vethet véget az olyan problémáknak, mint például a ghostingolás, az üzenetben való szakítás, a lebegtetés…

Persze tudom, hogy mindig lesznek olyanok, aki fenyegetve érzik az egójukat egy szókimondó, karakán nőtől, ezért igyekeznek minél hamarabb kihátrálni a helyzetből. Ahelyett, hogy mondjuk szembenéznének az igazsággal. Azt is tudom, hogy egy egyenes nő mindig egyenességet vár el a párjától, ami sok férfi számára nehezen megugorható feladat. Ezért általában nem is vállalják ezt a kihívást.

Mindezek dacára továbbra is őszinte leszek azokkal, akikkel romantikus kapcsolatba kerülök. Az én szótáramban ez azt jelenti, hogy nem játszom szerepeket, nem használok álarcot védekező mechanizmusként. És nyíltan kommunikálok az érzéseimről, a vágyaimról. Tehát megengedem, meg merem engedni a másik embernek, hogy betekintsen a világomba, hogy aztán ő is bevezessen az övébe. Szerintem csak így történhet valódi összekapcsolódás.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂