Egy ötvenes nő sokszor a fiataloknál is dögösebb?

Sikkes, egyáltalán nem hibátlan, és nem is mentegetőzik érte. Öntudatos, ismeri a korlátait, és úgy uralja a képernyőt, ahogy húszas, harmincas kolléganői csak szeretnék. Imádnivalóan pikírt, és azt a bikinis jelenetet nehéz elfeledni.

Az Emily Párizsban Sylvie-je egy csapásra a középkorú nők múzsája lett. És persze a férfiaké is. Miközben a képernyőt ellepték a szerelmet és önmagukat kereső tinik, gyötrő hiányérzetünk támad, hogy miért nem látjuk a 35 és a nyugdíjba vonulás közötti nőket. Lakossági számarányukhoz képest meglehetősen alulreprezentáltak a médiában, és ha megjelennek, jobbára akkor is csak fáradt, kiégett anyák, feleségek, akik a tükörben sem látják magukat.

Jó, persze örülünk a Grace és Frankie-nek, akik dögös nyolcvanasokként képesek sziporkázni, de a középkorú nők még mindig a szürkezónában vannak. Holott e karakterek rengeteg drámai helyzettel szembesülnek: változókor, válás, karrierváltás, szülőkről való gondoskodás, de bőven jut nekik románc és szex is.

Én mindig nagyon várom a komplex, izgalmas karaktereket, és talán a film- és sorozatgyártók is egyre inkább felfedezik e női figurákat. Különösen a Szex és New York folytatásának csalódása után északi fényként ragyogott fel Philippine Leroy-Beaulieu, aki az Emily Párizsban című sorozatban a főszereplő csípős nyelvű főnökét alakítja.

Nagyvonalúan tekintsünk el most attól, hogy melyek a sorozat gyengeségei, vagy hogy mennyire fuldoklik a klisékben. A közhelyek nem kerülik el a szereplőket, így a marketing ügynökség fejét, Sylvie-t sem, mégis jelenleg ő az egyik legjobb karaktere a középkorú női figuráknak. Számomra még a dögös francia férfi szereplők elől is képes ellopni a show-t. Hát mit tud ez a Philippine Leroy-Beaulieu?

Azonkívül, hogy szexi öntudattal birtokolja korát és élettapasztalatát, zsonglőrködik a férfiak között, és ismeri az üzleti fogásokat, azon kevés szereplő egyike a sorozatban, aki nem ájul el Emily idegesítően ártatlan, amerikai sajttorta töménységű naivitásától.

Idejössz Párizsba, besétálsz az irodámba, és arra se veszed a fáradságot, hogy megtanuld a nyelvet. Úgy kezeled a várost, mintha a külön bejáratú vidámparkod lenne, majd egy év jó kaja, szex, bor és talán némi kultúra után visszamész, ahonnan jöttél. Szóval, lehet, hogy együtt fogunk dolgozni, de nem, nem leszünk barátok” – Sylvie szavai számos néző véleményét tükrözték, mégis sokan őt állították be a sorozat gonoszának.

Pedig gyakorlatilag ő a legizgalmasabb karakter az egész szériában. Habár a felszínen valóban sokszor utálatos Emilyvel, kirekeszti a találkozókról, vagy viccet csinál francia tudása hiányából, a második évad nem csupán Sylvie rétegeit mutatja meg. Hanem azt is, hogy Emilyt tulajdonképp a mentoráltjának tekinti. Több kínos helyzetben megmenti, és következetesen kihívást intéz a fiatal amerikai bulsitelése ellen, ráadásul tanáccsal is ellátja a párizsi életet illetően.

„A hátralévő életedben olyan unalmas lehetsz, amilyen csak akarsz, de amíg itt vagy, ess szerelembe és kövess el hibákat” – hangzik a francia aranyköpés. És Sylvie tudja, hogy miről beszél, hiszen ő már elkövette azokat a hibákat.

Az 58 éves színésznő karakterének legnagyobb erénye, hogy láthatóvá tette az 50+-os nőket, és minden rezdülésével azt sugározza, hogy a szerelemnek nincsen kora. Hiába húztak rá az alkotók számos sztereotípiát, Sylvie személye, életfelfogása egyúttal reflexió saját életkorára vagy a szexizmus jelenségére.

Ellentétben a sorozat többi női karakterével, akik éretlenül kezelik a szerelmi ügyeket, Sylvie soha nem esik a dráma csapdájába. Először is jóban van rendkívül sármos férjével, akivel ugyan külön életet élnek, mindig számíthatnak egymás támogatására. Hasonlóan dögös exszeretőjével már nem ilyen barátságos, de az üzleti kapcsolatukban elegánsan próbál egyensúlyozni.

Másodjára pedig szenvedélyes románcba bonyolódik a fiatal szexi fotóssal. Nem csinál nagy ügyet az első randiból, hagyja, hogy a srác teljesen belegabalyodjon a hálójába. Magasról tesz mások véleményére, de mindezt mérhetetlen eleganciával, bájos félmosollyal kíséri.

Amellett, hogy úgy dönt, inkább a saját főnöke lesz, ő a sorozat stílusnyertese is, aki megmutatja, hogy egy korosodó nő nem felejthető. Nem csupán korához képest nem rossz, hanem egyenesen csodás. „Negyven felett elég jók vagyunk ahhoz, hogy kidobjanak minket” – nyilvánít véleményt a világban uralkodó korfóbiáról, de az az igazság, hogy bármikor jobban néz ki, mint a többi szereplő.

A középkorú nők nagy képernyős pillanata pedig akkor érkezik el, amikor Sylvie a James Bond hősnőket megszégyenítő módon jön ki a tengerből egy falatnyi bikiniben, és látványától nemcsak a férfiak, hanem a nők szíve is összeszorul. (Igen, le kell mondani a bagettről.)

Több Sylvie-t a képernyőre!

Habár az 58 éves Philippine Leroy-Beaulieu megérdemelne egy saját évadot, egyelőre azzal is beérem, ha Emily a következőkben tanul tőle egy-két dolgot. Például azt a lenyűgöző könnyedséget, ahogy Sylvie az éttermi jelenetet kezeli. Amikor a pincér – feltételezve, hogy szülő-gyerek viszonyban vannak – megkérdezi a nőtől, hogy a fia mit kér ebédre, Sylvie megcsókolja a fotóst, majd közli: „Engem.”

Nyitókép: Facebook