Egy “viharos” szerelem foglyul ejt, mint a drog…

Állandó hullámvasút volt az életük. Diákszerelem, terhesség, amikor a gyerek már járni tudott, akkor pedig házasság. Hittek benne, hogy jól működnek együtt, mégis kínszenvedés volt minden perc. Szeret, nem szeret, folytonos csiki-csuki játék.

Oltári nagy veszekedések, olyanok, ami után az ember a fülét-farkát behúzva hagyja el a helyiséget, hogy kitalálja, hogyan engesztelheti ki a másikat. Vagy éppen a válóperes ügyvédhez szalad, hogy véget vessen a házasságnak. De ők nem tették. Üvöltöttek egymással, majd egyik percről a másikra, mintha mi sem történt volna, borultak egymás karjaiba, látszólag megbocsátva minden előtte elhangzott mondatot.

Pedig elég durva vizekre tudtak evezni: nem kímélték egymás felmenőit sem. Számukra az volt az ijesztő, ha csend volt körülöttük, ha egyetértettek és nem üvöltés lett a beszélgetés vége. Ha senki nem látta, semmi sem tartotta őket vissza a leghevesebb kitörésektől sem, ami a szexben is megmutatkozott. Forrón szerették és utálták egymást nyolc éven át.

Ezután mindenki meglepetésére az egyik fél lépett, és véget vetett a házasságnak. Nem verték nagy dobra az okot, csak elváltak útjaik. Hogyan lehet egy ilyen mérgező kapcsolat után normálisan folytatni? Egyáltalán nem könnyű elfogadni és megélni egy átlagos szerelmet, sok probléma merülhet fel, amivel nem tud az illető mit kezdeni.

Hiányozni fognak az állandó viták, és nehézséget okozhat, hogy nem a dühkitörés, majd a szó nélküli ölelés vagy a békülő szex lesz a kapcsolat mozgatórugója. Igazán akkor látja az ember, hogy mije volt, ha elveszíti – és ez nemcsak a szép dolgokra igaz, éppúgy ráillik a negatív történésekre is. Egy mérgező kapcsolat könnyen okoz addikciót, ami után unalmas lehet egy normális szerelem. Miért is?

FORRÁS: PEXELS

A folytonos hullámvasút olyan, mint a drog. Egyszer lenn, máskor viszont fenn, és ezek az ívek iszonyú meredekek. A veszekedés után olyan magasságok jöhetnek, ami bármilyen kéjmámorral felér. És ez a megélés nemcsak a napi teendőket szövi át, de az ágyba is beférkőzi magát. Egy ekkora kilengésekkel tarkított viszonyban a szex közben is brutális gyönyört élhet át mindkét fél.

Nincsenek szavak, csak durva orgazmusok. Ezek után, ha egy olyan valakivel vagyunk együtt, aki kiegyensúlyozott és egészséges módon intézi a konfliktusokat, hamar hiányozni fognak ezek a leírhatatlan magasságok. És ha csak tudatosan nem alakítjuk a saját megélésünket, előbb-utóbb irtózatos unalomba csaphat át egy normális kapcsolat. Hiszen sehol nincsenek a megszokott szélsőségek.

A dráma válik normálissá, abban a hitben létezünk, hogy az a magától értetődő, ha fáj. Szentül hisszük: rendben van, hogy a lépcsőn kuporogva várjuk, mi lesz a másik következő lépése. Hiszen nem lehet tudni, csak remélni, hogy egy vita után visszatér hozzánk. Persze egy teátrális kapcsolatban a mélység után mindig jön a felemelkedés.

Addig a pontig, míg az egyiknek elege nem lesz és össze nem szedi a bátorságát ahhoz, hogy lépjen. De az együtt töltött idő sokszor bőven elég arra, hogy átlagos életformaként rögzüljön, majd amikor eljön a nyugodt, egészséges párkapcsolat ideje, az ember nem tud mit kezdeni vele.

Sokan nem tudunk ezekből a köreinkből kilépni, a veszekedés pedig csak az előszobája a szörnyűségeknek.

Ha már a felismerés megszületik, léptünk egy nagyot előre. És érdemes azon dolgozni, hogy képesek legyünk egészséges párkapcsolatot működtetni, ne pedig a függőséggé vált mérgező kapcsolatokat ismételgessük.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂