Egyedül is csodás karácsonyod lehet – ugye, hiszel benne?
Van egy csodás kolléganőm, együtt dolgozunk már évek óta, és figyelem, hogyan készülődik az ünnepekre. Ugyanis ő igazi művésze az ünneplésnek. Vele már ráhangolódni is kész élmény egy-egy közelgő eseményre.
Most, hogy érkezőben a karácsony, az irodát már belengi a finom narancsillat, hétfő reggel a kávém mellett pedig egy csodás mézeskalács-muffin várt. Ez mind az ő varázslata. Amíg nekem a december a rohangálást, ajándék begyűjtést, a családi utazások, együttlétek viszonylag sértődésmentes megszervezését jelenti, addig neki ez a készülődés ideje – amolyan finomhangolásos időszak.
Még így – életének oldallagos mellékszereplőjeként – is élvezem azt a kedvesen bizsergő várakozást, ami ilyenkor belőle árad. Pedig lehetne ez másképp is. A kolléganőmnek nincsenek gyerekei, a férje pedig már rég meghalt. Egy idős édesanyja van, meg néhány unokaöccse. Mégsem érzem, hogy magányos, főleg azt nem, hogy szomorú lenne. Mindazok a dolgok, amik nekem terhet, számára örömforrást jelentenek.
Amikor közeledik a karácsony, nála időben előkerülnek az égősorok, és nem zavarja, ha összegubancolódtak az elmúlt év folyamán. Van ideje és türelme kibogozni az összekuszálódott szálakat, szépen elrendezni a díszeket és újabb kézműves dekorációt kitalálni a lakása különböző pontjaira. Soha egyik évben sem ugyanaz a díszítés nála
A telefonja advent első pár hetében adventi csengőhangot kap, karácsony előtt egy héttel karácsonyit, hogy ne legyen unalmas. Minden héten más finomságot süt ilyenkor, amit mi szerencsések végigkóstolhatunk. De nem ám „nagyi sütiket”, amik finomak ugyan, de hozzá tényleg nem illenének, hanem a világ minden tájáról különböző ízvilágú édességeket.
FORRÁS: UNSPLASH
A karácsonyi menüt is gondosan megtervezi. Az első nap fogásait az anyukájához szokta igazítani, mert a szentestét együtt töltik, aztán a többi napot a saját kedvének megfelelően, mert a barátai úgyis tudják, hogy mire számíthatnak nála. És igen, ajándékokat is csomagol – saját magának is! Már napokkal korábban beteszi a karácsonyfa alá.
Emlékszem, tavaly többek közt egy klassz CD-vel ajándékozta meg magát, és legalább olyan izgalommal várta, hogy végre meghallgathassa, mint ahogy az én gyerekeim várják, hogy vajon megkapják-e a vágyott játékot. Hogy egyedül van-e? Igen, és mégsem. Én a karácsonyfát szoktam vele együtt venni, egy másik munkatársunk a bevásárlásban segít, az unokaöccsei és a barátai pedig egymásnak adják a kilincset az ünnepek között nála.
Azért, mert jó vele lenni.
De tudom, hogy ezek nélkül is teljes lenne számára az ünnep. Sokszor ő emlékeztet engem, hogy az ünnepi teendők ne menjenek magának az ünneplésnek a rovására. Időnként lassítani kell, megállni és gyönyörködni benne. És főleg várni. Mert az ünnep azé, aki várja…
Nyitókép: Unsplash
