Te képes vagy felizgulni saját magadtól?
A legidősebb Kardashian-nővér nemrég coming outolt: igazából autoszexuális. Azt állítja, szerinte mindenki az, legalábbis egy kicsit. Valóban?
Az autoszexualitás az a jelenség, mikor valaki inkább előnyben részesíti a maszturbálást a partnerrel végzett szexuális aktussal szemben. Kourtney Kardashian azt is hozzáteszi, hogy a jelenség része, amikor önmagunktól is felizgulunk szex közben: mert épp annyira vonzónak, dögösnek érezzük magunkat, hogy muszáj…
Nos, ha a szexuális aktus lényegének és végcéljának az orgazmust vesszük, valóban mindenki autoszexuális, elvégre egymagunkban mindig könnyebb elélvezni, mint partnerrel. Ennek oka egyszerű:
- Akkor fogunk önkielégítésbe, ha eleve erős az izgalom, míg partnerrel azért nem ritkán “evés közben jön meg az étvágy”, így idő kell a csúcsra járatáshoz.
- Azonnal tudjuk, hova kell nyúlni, hogy kell dőlni, milyen pózban érdemes lenni, mi az ideális tempó, ezzel szemben egy játszótárssal az ő igényeire is maximálisan tekintettel vagyunk, ami a saját folyamatunkat értelemszerűen lassítja.
- Egyedül bármi belefér, míg közös ülés (haha) során van egy erős orgazmuselvárás, aminek nőként nem könnyű megfelelni (értsd: a legtöbb férfi akkor élvezi a szexet, ha a társa el tud élvezni, ami nyilván nem mindig fog összejönni, rajta kívülálló okok miatt).
És itt még szó sem esik arról, amikor az egyéni preferencia olyasmit kíván, amit a partnernek nem mond el az egyik fél: egyszerűen azért, mert szégyelli, elfojtja azt. Ha egyedül elégíti ki magát, erre szükség sincs.
Kép forrása: Midjourney
Így aztán igaza van Kardashiannak, valóban szinte mindenki autoszexuális – valamilyen szinten. Gyorsabban, többet, nagyobbat és hosszabban élvezünk önkielégítés során, mint szex közben. És míg a maszturbáció célja mindig az orgazmus, az aktus során esetleges, összejön-e. Nincs égető szüksége a megnyílásnak sem, elvégre egyedül bontod ki a titkos, esetleg szégyenletesnek tartott vágyakat.
Egyedül-lét vs együtt-lét
Van azonban egy alapvető probléma ezzel a feltevéssel: nagyon is az orgazmus köré fonja az együttlétet. Pedig a nevében is benne van: együtt-lét. Ha a szexről egészségesebb képe volna a szexőrült társadalmunknak, akkor a lényege és végcélja épp ez az együtt-lét volna, amihez az orgazmus pedig legfeljebb hab a tortán.
Együttlét, együtt-lét, nézzük csak meg, mi is ez. Futó kapcsolat esetén az ismeretlen izgalma, az új látvány, az új inger öröme – ez persze nagyon sokszor önmagában meghozza a tetőpontot. Bizalmas, hosszú kapcsolat esetén pedig rengeteg szintje lehet: egymásra hangolódás, bensőségesség, közös emlékek, élmények, cinkosság, amihez jön a fizikai vonal: a bőre, az illata, a testmelege, az érintése, a tekintete… millió egyéni dolog, amit csak az ismer, aki szereti és szőröstől-bőröstől elfogadja a társát.
Ez az együtt-lét az együttlétben a valóságban sokkal fontosabb, mint az orgazmus, de mintha sokan félnénk az intimitásnak ezt a fokát megélni, ezért marad az orgazmus hajsza. Az sokkal egyszerűbb, bár sokszor irreális vágy. Hiszen abban pedig nem lehet győzni mindig még férfiként sem, nőként pedig még kevésbé. Így aztán sok régi, évek és évtizedek óta együttlévő pártól hallom, hogy önkielégítést végez – eléri a szükséges orgazmust az egyedül-létben -, de a partnerével már alig van együtt.
Persze, az sem egészséges elvárás, hogy házas ember ne maszturbáljon: más inger és más igény, az önkielégítés a szex mellett is megfér. Élvezni fogja a gyors és könnyű elélvezést, lassítás nélkül, de közben meglesz a tere annak is, ha az együtt-lét kerül a fókuszba. Jó esetben akkor már nem csak az orgazmusért…
Nyitókép: Midjourney
