Elegem van, a férjem a harmadik gyerekem!
Zsófi hónapok óta készül a koncertre. Ez az első „kimenője”, mióta kisebbik fia, a kétéves Domi megszületett. Boldogan sminkel, háromszor is felpróbálja a ruhát, amiben menni készül. Egyszer csak férje, Zoltán kiáltását hallja: „Zsófi, gyere, nézd meg, jól töröltem-e ki Domi popsiját!” És Zsófi megy, mint akinek ez a dolga, immár ezredszer.
Zoltán és Zsófi kilenc éve ismerik egymást, hét éve házasok. Két gyerekük van, a 7 éves Dani és a 2 éves Domi. Zoltán még soha nem altatta egyedül a két gyereket, így Zsófi a fenéktörlészeti kurzus után aggódva kérdezi: „Hogy fogsz te boldogulni a két gyerekkel?” Zoli fel se néz a telefonjából, ahogy válaszol: „Ugyan már, majd improvizálok.”
Szó szót követ, és kiderül, hogy a férfinak esze ágában sincs elindítani még az esti rutint. Kényelmesen ül a kanapén és játszik a telefonjával. Zsófi tudja, ahhoz, hogy a gyerekek időben ágyba kerüljenek – és Dani használható legyen másnap az iskolában, Domi pedig ne hisztizzen egész nap – most kell elkezdeni a ceremóniát. Egyre idegesebb.
A gyerekek az idő előrehaladtával kezdenek nyűgösek lenni, Zoltán megrántja a vállát: „Nem kell túlgondolni, majd csak lesz valahogy.” Zsófi már látja, hogy lesz: a gyerekek olyan későn kerülnek ágyba, hogy amiatt ő fog szívni másnap, míg a férje csak este 6 után tér haza. Villámgyorsan dönt: mivel se a gyerekeit, se pedig saját magát nem akarja megszívatni, marad. Nem lesz koncert. Ma este biztosan nem. Igyekszik jó képet vágni hozzá, hogy a gyerekek ne neszeljék meg, mennyire csalódott – de belül forrong a dühtől.
Másnap sírva meséli a barátnőinek, hogy igazából most ébredt rá, mennyire nem bízik gyerekei apjában. Nem bízik, mert az elmúlt években azt látta, hogy Zoltán egy teszetosza, igénytelen, céltalan figura, aki semmilyen éles helyzetet nem tud egyedül megoldani. A fenéktörléstől az állásra jelentkezésen át a lakáshitelig. Zsófi ekkor érti meg, hogy évek óta mindent egyedül csinál, míg a férje ül a kanapén és úgy viselkedik, mint a harmadik gyerek a családban. Játszik a telefonon.
Egy nagyobbacska gyerek, akire már rá lehet bízni ezt-azt, de még állandó ellenőrzésre szorul, amit ő maga kér. Aki néha felbuzdul és próbálkozik, de inkább hagyja, hogy a komolyabb dolgokat – és úgy általában véve mindent – inkább „anya” intézzen el. A vacsorával is vár addig, amíg anya haza nem ér, inkább éhezik. Aztán amikor otthon a felnőtt a házban, korgó gyomorral rándít vállat: „Nem tudtam, hol tartod a rizst.” Csakhogy ez a felnőtt nem az anyja, hanem a felesége – a nője.
Zsófi őszintén bevallja, hogy noha a szexet változatlanul kívánja, a férjéhez egyáltalán nem vonzódik már. „Legutóbb májusban szexeltünk, amikor elhárította a dugulást a konyhában. Na, az szexi volt, akkor dögös pasinak, kompetens felnőtt embernek, valódi társnak éreztem. Azt hiszem, azt gondolja, a szoptatás miatt nem kívánom a szexet, de ez hülyeség. Őt nem kívánom, mert…” A folytatást a három barátnő egyszerre mondja ki: mert senki se kíván egy gyereket, a saját harmadik gyerekét.
Barátnőnk problémája, hogy a férfi bekerül egy második, harmadik, n-edik gyerek szerepébe, akire néhány apró dolgot rá lehet bízni ugyan, de csak szigorú szülői ellenőrzés mellett. Kiskamasz lesz, aki legfeljebb vajas kenyeret tud kenni magának, de inkább azzal is megvárja anyát, biztos, ami biztos. Stratégiában, döntéshelyzetben, felelősségvállalásban gyerekké zsugorodik a férfi. A nő pedig túl fáradt, kiégett és csalódott ahhoz, hogy változtasson. Hagyják már őt békén, így is lóg a bele. Egyszerűbb megcsinálni, mint elmagyarázni ezredszerre.
Ha most Zsófi nyugodt szívvel elment volna a koncertre, újraélesztette volna magában a szépen kisminkelt, csinos ruhás, önfeledten táncoló nőt, akit olyan régen hívott már elő. Mert az igazi nőt mindenki csak saját maga tudja magában felkelteni, ahogyan az igazi férfit is. Egy igazi férfi ehhez teret ad társának, hogy meglegyen rá a lehetősége… És ha ez így van, úgyis ő lesz a helyzet másik nyertese – ha még nem késő.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂