Élet egy perfekcionista társ árnyékában
„Imádtam, hogy mindent olyan fantasztikusan jól csinál. Egy férfi, akinek makulátlan a lakása, az öltözéke, a napirendje. Nincs káosz a környezetében, a munkájában, és – látszólag! – a lelkében.
Rendszer szerint és tökéletesen zajlik körülötte minden. A legtöbb nő ilyen társról álmodik, nem?” – kérdezi Mariann. Az arca azonban meggyötört, miközben továbbmeséli házassága történetét.
„A mai világban a tökéletességet abszolút pozitív tulajdonságként értékeli az ember. Én is ebbe a csapdába estem. Eleinte úgy tűnt, jól viseljük és élvezzük egymás különbözőségét, hiszen én nála jóval kiszámíthatatlanabb karakter vagyok. Ami érdekel, ami fontos, abban maximálisan el tudok mélyülni, az élet többi területét viszont nagyvonalúbban kezelem. Az esküvő után azonban pont ez lett az állandó konfliktus forrása.
Szilárd képtelen volt elviselni, ha valamiben nem száz százalékosan teljesítettem. Ugyanazt várta el tőlem, mint magától. Hiába értem el kiemelkedő sikereket a munkámban, amint hazaértem, egy irányításra szoruló kislánnyá vedlettem át, aki mindent elront.
Miközben az egyetemista diákjaim rajongtak értem, a kollégáim irigyelték az eredményeimet, a férjem teljes csalódással tudta konstatálni, ha a vasárnapi ebéd csak „elég jó lett”. Mert szerinte frenetikusnak kellett volna lennie… Úgy tűnt, otthon semmit nem tudok elég jól csinálni. Nem foglalkozom eleget vagy elég mélyen a gyerekkel.
FORRÁS: UNSPLASH
Nem tartom elég szépen rendben a virágoskertünket – pedig az fontos, hiszen a szomszédok látják! -, nem tudok olyan tökéletes pirogot sütni, mint az anyósom. Nem számított, hogy a túrós pogácsámnak a csodájára járnak. Nem számított, hogy a karrieremben és a hobbimban mennyire kiváló vagyok. Szerinte mindenben tökéletesnek kellett volna lennem.
Az érzés, hogy nem vagyok elég jó, hamarosan teljesen aláásta az önértékelésemet.
Eluralkodott rajtam a depresszió, selejtnek, haszontalannak éreztem magam. Végül szakember segítségével jöttem rá, honnan ered a problémám gyökerei. Azóta már elváltunk, és visszakaptam a régi önmagam.”
Mariann története nem egyedi. Egyre több szerelmet tesz tönkre az egyik fél részéről gyakorolt elváráscunami, amihez a párja egyre kétségbeesettebb megfelelési kényszere társul. A rossz kimenetel eleinte egyáltalán nem sejthető. Hiszen egy maximalista ember kifogástalan benyomást tesz a környezetére, így azt gondoljuk, fantasztikus érzés lehet hozzá tartozni.
A túlzott tökéletességre törekvés azonban legtöbbször valójában önbizalomhiányból ered. Az ilyen ember a legapróbb hibáját is mélységes kudarcnak éli meg, az élete pedig állandó igyekezetből áll, hogy bizonyítson a környezetének. Így sokszor párválasztáskor is ez a törekvése érvényesül: mindennél fontosabb, hogy élete szerelme is teljes mértékben lenyűgözze a külvilágot…
Ilyenkor csak egy nagyon erős személyiség képes arra, hogy ne hódoljon be a túlzott elvárásoknak. Ha viszont megpróbálunk megfelelni, hamar kialakul egy ördögi kör: a másik ugyanis 9 jól teljesített feladat után is csak a tizedik, kevésbé sikerült teljesítményünket látja.
És máris megindultunk a lejtőn, aminek az alján a teljes önértékelési válság csücsül. Szóval mit tegyen, aki perfekcionista társra talált? Megingathatatlanul álljon ki magáért és az értékrendjéért – vagy meneküljön…
Nyitókép: Unsplash
