Elhagytad a férfit, aki jobban szeretett, mint önmagát…
Majd, amikor már öreg leszel, másképp fogod érezni magad. Másképp fogod értékelni azt, amit elvesztegettél, akit elkergettél.
Választhatsz fényt, pompát, gondtalan életet, habzsolhatsz, dőzsölhetsz, élvezheted az anyagi javakat, de egyet nem tehetsz: nem szeretheted a párod. Mert nem érte, hanem a jólétért cserélted le azt az embert, akinek csak egy bűne volt: hogy szeret téged. Nem azért volt halkszavú, mert nem tud kiabálni. Más, ha valaki nem tud, és más, ha valaki nem akar.
Hallanod kellett volna a néma ordítását, ami a lelkéből tört fel fájdalmában, annak aztán volt hangja! Nem azért engedte, hogy nagyobb legyél nála, mert kicsinek hitte magát. Azzal, hogy nagyra tartott, csak neked akart örömet szerezni. Nem azért nem mutatta az erejét, mert nincs neki. Ő az, aki nagy erőről tett tanúbizonyságot, amikor olyat kellett véghez vinnie, amit nem is akart: egyedül nevelte fel korábbi szerelmének két gyümölcsét.
Erős volt akkor is, amikor veled találkozott. Nem gyenge volt, hanem gyengéd. Te voltál, aki nem volt tisztában a két fogalom közti különbséggel. Bátor volt, mert amikor kellett, tudott őszinte lenni. Még akkor is, ha a valóság olykor ijesztő volt, nem tagadta meg önmagát. Nem árulta el a gyermekeit, nem tett olyat, amivel akárkinek akármilyen módon kárt, fájdalmat okozhatott volna.
Nem volt gyenge, csak nem fitogtatta az erejét – ő a lelkében volt megingathatatlan, tántoríthatatlan. Összetört többször is az életben, de mindig megtalálta és ismét összerakta önmagát. Bátor volt, nagy volt. Te láttad gyengének a gyengédet, kicsinek a nagyot, gyávának a bátrat. Egyben hibázott, mindig az érzelmeire hallgatott, a szívével élt. Ez sem róható fel neki, hiszen a szívben éledő érzelmeket nem irányíthatja józan ész.
FORRÁS: PEXELS
Ő pedig inkább a szívére hallgatott, nem az eszére. Tette ezt akkor is, amikor megbántottad. Tette ezt akkor is, amikor hazaküldted. Tette ezt akkor is, amikor megcsaltad. Amikor elmartad magad mellől. Ő csak egyet nem tudott: soha nem tanult meg nem szeretni. Ő az, aki akkor is szeretett, amikor már nem volt miért.
Majd ha megöregszel, és veled szemben ül egy férfi, aki lelkileg idegen számodra, aki nem szeret, akit nem szeretsz – akkor, majd akkor eszedbe jut az a másik… Aki egyet rontott el: jobban szeretett téged, mint önmagát. Csak az érdekelte, hogy neked minél jobb legyen. Neked pedig úgy lett egyre jobb, hogy egyre jobban bántottad, míg végül elmartad, hogy ne szeressen, mert te azt nem bírtad elviselni.
Nem akartál szerelemben élni, mert abban örök rettegés lenne az életed.
Félnél, hogy egyszer véget ér, és akkor újra magadra maradnál. Pont úgy, mint amikor elváltak a szüleid, és apukád máshova költözött… Nem vagy te rossz ember, csak az életedben sok olyan történt, ami miatt félsz az érzelmektől. Félsz kiszolgáltatni magad a szerelemnek… A rettegésnek azonban mindig ára van. Ha idős leszel, majd rájössz erre – de akkor már késő lesz.
Nyitókép: Pexels
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
