Eljátszottad a gyenge nőt, de hatalmat akartál felettem!
Ha jól belegondolok, akkor utólag már értem: semmi más nem működött a kapcsolatunkban, csak az érzékiség. Pedig válás után kezdtük az ismerkedést, amikor érzelmileg még sokkal sérülékenyebb az ember.
Nálatok te hagytad el a férjed – állítólag azért, mert nem szeretett, vagy legalábbis nem mutatta ki. Ezért azt hitted, hogy van valakije. Nálunk is én adtam be a válókeresetet, de én azért, mert félrelépett a feleségem, így ő ékes bizonyítékát adta, hogy nem szeret. Én bizonyosan tudtam a megcsalásról, te gyanakodtál, gyanúsítottál, nyomoztál, de nem találtál bizonyítékot arra, ami csak a te fejedben létezett.
Amikor elkezdtünk ismerkedni, nagyon elesettnek látszottál. Elhitetted velem, hogy egy szegény, megcsalt nő vagy, aki nem kellett az urának, és ezért hagytad ott. Én, mivel mindig a jót feltételezem az emberekről, természetesen elhittem a történeted. Nagyon jól alakítottad a megsebzett, megalázott nő szerepét, sok színész megirigyelhetne érte. Nem is gyanakodtam sokáig, hogy ez csak színjáték.
Azt mutattad, hogy szeretsz és ragaszkodsz hozzám. Az ágyig is elég gyorsan eljutottunk, nagyjából két hét után, ami a te kifejezett kívánságod volt. Persze nem mondtam nemet, de én még bírtam volna várni. Vonzó volt számomra a tested, de komoly kapcsolatot akartam, kapkodás nélkül. Az első együttlét után aztán minden egyes találka szexszel végződött. Azt mondtad azért, mert olyan jó velem.
Ez rendkívül jólesett a férfiúi hiúságomnak, nagyban erősítette az önbizalmam, ami a feleségem félrelépése után csorbát szenvedett. Közben pedig észre sem vettem, hogy az érzékiséggel az ujjad köré csavartál. Bármit akartál tőlem, az ágyban érted el. Az erotikával terelted el a figyelmem a valódi tulajdonságaidról. A követelőzésről, az akaratosságról, a hatalomvágyadról.
Úgy vetted át az irányítást a kapcsolatunkban, hogy észre sem vettem. Beszélgetés helyett is ágyba bújtunk, filmezés közben egymás csókjára figyeltünk. De ölelés közben sem az érzelmek domináltak, csak a szenvedély. A lelkünk nem találkozott, csak a testünk csatázott minden egyes alkalommal. Bár ezt férfiként élveztem, egy idő után mégis hiányzott, hogy másképp is közel kerüljünk egymáshoz.
Csakhogy bő egy év után is ugyanott tartottunk, ahol a legelején. Ekkor jött az ötleted, hogy költözzünk össze. Ezt meglehetősen korainak éreztem. Aztán amikor egy vad együttlét után már majdnem engedtem a rábeszélésednek, hirtelen megértettem, mi történik. És elgondolkodtam kettőnkön… Miért akarsz te velem együtt élni? Mi az, ami annyira jó bennem, hogy összekötnéd velem az életed?
Egész idő alatt távolságtartó voltál bizonyos dolgokban. Még a barátaidnak, a szüleidnek sem mutattál be, őket megtartottad magadnak. Én mindezeket nem mulasztottam el, boldogan hívtalak meg anyukámhoz ünnepi összejövetelekre, családi ebédekre. De még ezek alól is kibúvót kerestél. Amikor mindezt szóba hoztam, végre felszínre tört az igazi éned: hisztizve dühöngtél, lebunkóztál.
Azzal vádoltál, hogy nem is szeretlek, ha nem akarok veled élni.
Ez volt az első, egyben utolsó veszekedésünk. Felébredtem a testi gyönyör kábulatából, az álomvilágból, amibe olyan számítóan ringattál. Rájöttem, hogy egyáltalán nem ismerem azt a nőt, akivel olyan sokszor együtt voltam – és az arc, amiről lekerült a maszk, egyáltalán nem tetszik. Még időben megmenekültem a csapdából, amit felállítottál, és azóta sokkal óvatosabb vagyok. Mert hiába gondolják sokan, a férfiakat sem csak a szex érdekli…
Nyitókép: Unsplash