Én ilyen erős nő szeretnék lenni!
Szerette az erős nőket, mindig felnézett rájuk azért, ahogy bátran, félelem nélkül élték a saját életüket. A keménység és a kitartás ezekben a nőkben és saját magában olyan volt számára, mint egy jól bekötött cipőfűző, amiben sosem bukhat el az ember.
A kemény, heves életszemléletű nőket szerette, akiknek nem fájt az élet, vagy ha fájt sem hagyták volna soha senkinek, hogy lássa. Azokra a nőkre akart hasonlítani, akik kiálltak önmagukért és azért, amiben hittek. Nem hagyományos feminista volt, csak kedvelte a tekintélyt.
Ha filmet nézett, mindig azokkal a karakterekkel azonosult, akik iránt az átlag talán ellenszenvet táplált – az akaratukat tűzön-vízen keresztülvívő nőkkel. Valahogy mindig látta a mögöttes tartalmat, hogy mitől is nőttek ki a tüskéik, amikkel védik magukat vagy a szeretteiket. A fejében kialakult egy gondolatrendszer, amilyen lenni akart, és amilyennek ezeket a nőket látta.
Az erős nő nem attól erős, hogy izmokat növeszt vagy kőkemény műmellet csináltat, hogy tökéletes legyen. Az erős nők mindig a lelküket és a szívüket edzik életük során. Döntést hoznak, és vállalják a felelősséget, ha elbuktak is felállnak és mennek tovább.
Sosem adják fel, még akkor sem, ha fáj, vagy ha a szavak nyílvesszői átfúrják a bőrüket. Az erejük abban rejlik, hogy minden nap ugyanazzal a csodálatos szeretettel kezdik a napot, ahogy az előzőeket, töretlenül biztosítva az állandóságot és a biztonságot, még akkor is, ha kialvatlanok és fáradtak.
Az erős nők nem hagyják, hogy bántsák őket, sem testileg, sem lelkileg, de ha mégis valami okból megtörténne, meg tudnak bocsátani önmaguknak, hogy nem vették észre a jeleket, és nem szálltak ki hamarabb. Az erős nők egyedül is helytállnak, de elfogadják a segítséget, és megköszönik a fáradozást – amit soha sem vesznek természetesnek még évtizedek eltelte után sem.
Az erős nő vállalja önmagát, a szexualitását, a külsejét, az erkölcsi rendszerét és az elveit.
Meghallgatja mások véleményét, de már nem hagyja magát befolyásolni. Elgondolkodik, és levonja a konklúziókat, de már a saját hitrendszere és meggyőződései vezetik, nem pedig mások kritikája vagy becsmérlése. Megértette, hogy nőnek lenni nem büntetés, inkább presztízs.
Az erős nő bár nyíltan ritkán vallja be, de fél, aggódik és izgul. Az érzelmek széles palettáját végigjárva küzdi fel magát az életnek nevezett létrán. Habár tudja, a lelke mélyén tudja, hogy nem fog örökké élni, de amíg itt van, folyamatosan csak erősebb és erősebb lesz. És az erős nő néha sír, amikor senki sem látja. De ha igazán erős, akkor is sír, amikor az látja éppen, aki a legfontosabb a számára a világon.
Nyitókép: Pexels