Fel akarsz szedni egy nőt? Akkor vedd semmibe!
Egy barátom vetette fel a problémát, hogy ha egy kapcsolat elején túl sokat törődik egy nővel, akkor az visszásan sül el. És én is tapasztaltam már hasonlót. Ha túl sok érdeklődést mutatsz, akkor érdektelen leszel.
Tehát játszmázással kell indítani egy kapcsolatot? Egy randi után pár napig nem keresni, hagyni kicsit érlelődni, mintha nem is lenne olyan fontos számunkra, és csak utána írni egy mizut? Kétségbeesettnek tűnik az, aki egy találka után másnap ír, hogy „Nagyon szimpatikus voltál, jól éreztem magam. Neked mik a benyomásaid?” És akár ebben a beszélgetésben meg is kérdezni, hogy nem akarják-e megismételni ezt?
Kell egy kis huzavona, mert az azt bizonyítja, hogy mi nagyon jól megvagyunk a saját életünkben, megvannak a programjaink, teendőink, és nincs “szükségünk” valaki másra. Nem akarunk rátelepedni vagy túl gyorsan haladni. De mi a túl gyors?
Konkrétan ezt írta nekem a fent említett barátom: „Az évek alatt az emberben annyira felgyülemlett a szeretet, hogy az ismerkedési fázis első szakaszaban elsüti, nem tudja visszatartani, menedzselni. Ami ahhoz vezet, hogy a másikat elijeszti. Hiszen a szabad szingliség után hirtelen elvárásokat támasztanak felé. Például, ha együtt töltöttetek egy éjszakát, akkor másnap reggel együtt egyetek vagy sem? Jobb talán gyorsan lelépni, és nem “romantikázni”. Hiába van meg két ember között a szimpátia, ha ezt a részét túltolja, akkor garantált, hogy a másik fél menekülni fog, mert hirtelen nem tudja, mit kezdjen a másikkal – aki egyébként még szinte idegen.”
Szóval úgy tűnik, nem csak a pasik akarnak könnyedebb kapcsolatokat – ami miatt olyan sokszor panaszkodnak a nők -, hanem egyszerűen könnyebb egy ilyet létesíteni.
Manapság könnyebb egy buliból hazavinni egy lányt, vagy társkeresőn összematchelni és pár nap után egymás karjaiban találni magunkat, mint egy komoly kapcsolatot kialakítani.
Mert a flörtölgetés, alkalmankénti találkozgatás, vagy akár a szex sem olyan ijesztő, mint valakivel egy mélyebb kapcsolatot építgetni. Akkor még nincsenek ígéretek, sem elköteleződés, sem lényeges döntések. Csak izgalmas időtöltés, amiből még akármi is lehet. Nem kell kiadni magukat, nem kell bízni, nem áll fenn a sérülés veszélye. Viszont én azt gondolom, hogy egy csomó bizonytalanságot szülhet.
Hiszen ha komoly kapcsolatot szeretnénk, akkor azt sem szabad túl komolyan venni, mert azzal elszúrjuk.
Tehát ahelyett, hogy őszinték lennénk a másikkal és írnánk neki, amikor eszünkbe jut, elmondanánk, hogy mennyire tetszik, vagy milyen jól éreztük magunkat vele, inkább taktikázunk. De mindenki született stratéga? Aki pontosan tudja, milyen helyzetben kell húzni, és mikor ereszteni? Mikor kell egy kis teret adni, hogy ne riasszuk el a másikat, és mikor kell pozitívan megerősíteni, hogy azért érezze, hogy érdeklődünk iránta? Nyilvánvalóan nem, és egy csomóan elcseszik, mert túljátsszák a hűvös macsót, és emiatt olyan képet festenek magukról, ami nem is valós. Ezért sokan nem tudják, mi lenne a helyes módszer. Végre találtak valakit, akiről úgy gondolják, hogy működhetne a dolog, de nem akarják elrontani.
A szívük vinné őket előre, de az agyuk visszahúzza őket.
Azt hiszem, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy nem mindenki ugyanolyan tempóban halad, mint mi. Ideális esetben szinkronban történnek bennünk a dolgok, de az élet ritkán ideális. Ha megfojtasz valakit az érzelmeiddel, a figyelmeddel, akkor el fog menekülni – még akkor is, ha egyébként nem tette volna. Ha pár hét, hónap múlva akár ő is nyitott lett volna már ezekre a dolgokra. A túlzott és még indokolatlan érzelemkirohanások kétségbeesettnek tűnhetnek, vagy komolytalannak. Azt a benyomást kelthetik, hogy nem is a konkrét személy iránt érdeklődsz, egyszerűen csak ki vagy éhezve a szeretetre. És mindenki azt szereti, ha konkrétan érte rajonganak, nem pedig csak hiányt pótolnak vele.
Viszont a másik oldalon is elnézőbbnek kellene lenni. Ha neked is szimpatikus a másik, akkor nem ér beszarni és szó nélkül, vagy hülye indokokkal elmenekülni előle. Ilyenkor lehet normálisan kommunikálni, hogy te még nem tartasz itt, és lassítsatok egy kicsit, mert te lassabban nyílsz meg, nehezebben engedsz be valakit a privát szférádba. Aki normális, az ezt megérti, aki nem érti, azt lehet kukázni. De ha folyton elutasítod azokat, akik komolyabban érdeklődni kezdenek irántad, akkor ne lepődj meg, ha csak olyan kapcsolatod lesz, amiben nem törődnek veled!
Nyitókép: Unsplash