Félelmetes érzés, de már nem titkolom a sebezhetőségem…

Képzeld el, hogy egy szobában vagy másokkal együtt, akikkel jól érzed magad. Nem figyelsz minden kimondott szavadra, és nem kutatod a többiek arcát, hogy miképp reagálnak. Történeteket osztasz meg magadról, érzelmeket, félelmeket. Sebezhető vagy.

Maszk nélküli, de úgy érzed, hogy a többiek elfogadnak, és ez jó érzéssel tölt el. Ugye, milyen meghitt állapot? Nagy francokat! Inkább rémisztő. Ami másnak az önfelolvadás spirituális mámora, az számomra rémálomhoz hasonlít. Fedjem fel a legbelsőbb félelmeimet, csak úgy? Adjam ki magam ennyi ember előtt?

Előbb mennék a mesék fejkendős jósnőjéhez, hogy megdörzsölje nekem a gömböt, miközben tekintetével a vesémet célozza. Ott legalább csak ketten lennénk, és csak ő beszélne. Az önfejlesztésben a sebezhetőség lett az egyik új mantra: vesd le a maszkot, tárd fel az érzelmeid, mutasd meg önmagad! De tényleg ez lenne az új erő? Vagy egy újabb koeljói tézis arról, hogy miképp legyünk még jobbak. Önsegítő könyvek balra, bögrés lélekmorzsák jobbra. Vállald fel önmagad! Kösz.

Én is bevallom: a sebezhetőség kényelmetlen érzés. Nagyon. Hiszen mekkora bátorság kell ahhoz, hogy a hibáinkkal együtt önmagunk legyünk? Hogy beszéljünk egy gyengeségünkről, amitől zavarba jövünk. Hogy elmondjuk valakinek, hogy szeretjük, vagy sírjunk előtte. Hogy bocsánatot kérjünk, vagy épp egy népszerűtlen véleményt elmondjunk.

Hogy letegyük az egót, és megkockáztassuk, hogy olyat csinálunk, ami lehet, hogy fájni fog, szégyellni fogjuk, vagy épp kritikát kapunk miatta. Van, akinek ez természetes, de számomra olyan, mint az időutazás. Képzeletben remekül megy. A valóság azonban részleges szívfagyás.

FORRÁS: PEXELS

Fordítva hibátlanul működik, hallgatóságként menny és pokol összes csatornáját megnyitom, hogy választ találjunk, egy megoldást. Vagy csak hogy éreztessem a másikkal, hallom, értem őt, én ott vagyok. Ám a helycserénél akasztják a hóhért: olyan gyorsan kimenekülök a helyzetből, hogy lehetőleg fel se tűnjön a másiknak. Mióta azonban (egy sorozatnak köszönhetően) tudjuk, hogy maga az ördög is képes a megváltásra, eltűnődtem azon, vajon mennyire nehéz levenni a maszkot.

Kényelmetlenségeink eredője, a félelem

Kulturális sajátosságunk, hogy a sebezhetőséget olyan érzelmekkel társítjuk, amiket pont, hogy el akarunk kerülni. Ilyen a szégyen, a félelem, a bizonytalanság, és a kérdés persze jogosan merül fel: ha elkerüljük a félelmet, vajon azzal nem kerüljük el az örömöt is? A témában folytatott kísérletek egy irányba mutatnak, ha lecsupaszítunk mindent, az alján ott marad a félelem, hogy egyedül maradunk és kiszorulunk egy csoportból.

Egyedül maradunk a súlyunkkal, a magasságunkkal, az eszünkkel vagy a pénztárcánkkal, mert nem passzolunk a csoportba. Ezért szinte mindennap belesodródunk vagy produkálunk egy helyzetet, ami erősíti ezt a félelmet. Nem merünk segítséget kérni vagy javaslatot tenni, mert tartunk a visszautasítástól. Nem valljuk be az érzéseinket, amíg nem tudjuk, viszonzásra találnak-e.

Nem bocsátunk meg, mert nem tudjuk, hogy kell, és nem tesszük fel a kérdést, mert lehet, hogy felbosszantunk vele valakit. Instás csillámszelfik balra, ömlengő lélekmonológok jobbra. Kösz, nem. Hát lehet így élni? Tulajdonképpen könnyedén. De nem felszabadítóbb, amikor kiderül, hogy kevésbé tökéletesen is elfogadnak minket? Dehogynem.

A változás pedig épp akkor történhet, amikor nyíltan vállaljuk a bukást, a hibát, az újdonságtól való félelmet. Még én, a gyakorlott menekülő is egyetértek ezzel. Kicsit már fejlődtem is. Na, nem mindenkivel, csak aki bejutott a bizalmi körbe. Mert igenis bátorság kell ahhoz is, hogy oda beengedjünk valakit. Semmi baj egyébként a maszkkal, hiszen nem tartozik bárkire az életed.

Akivel viszont megosztod önmagad, azzal szorosabbá válik a kapcsolat, kölcsönösen egymásba érnek a rétegek, és összefonódik a kettőtök története. No, persze ez nem jelenti azt, hogy akkor mostantól minden szerdán lelki sztriptíz, de ha az ördögnek megy, akkor nekem is fog. Csak lassan, szódával.

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr