Férfivélemény: Az a bajom a nőkkel, hogy…

Írtam egy cikket arról, hogy  szégyellem magam a férfiak miatt , és többen kérték, hogy a másik oldalt is világítsam már meg.

Az az igazság, hogy úgy érzem, férfiként ez egy elég ingoványos talaj. De azért megpróbálom… Engem az édesanyám és a nagymamám nevelt fel. Nekem teljesen egyértelmű, hogy egy nő képes erős lenni, hogy mindent el tud intézni, számít a szava, értékesek a gondolatai.

El sem tudtam képzelni, hogy létezik olyan, hogy egy nő kevesebbet ér, mint egy férfi, vagy kevesebbre van értékelve. Alapvetően bennem valamiféle tisztelet volt feléjük. Vagy nem is tudom, mi erre a jó szó. Azt gondoltam, hogy a lányok sok mindenben “jobbak”, mint a fiúk. Ők olyan illatosak, meg szépek, meg jó rájuk nézni, jó a közelükben lenni. És hogy tökre örülhetek, ha egy szép lány kitüntet a figyelmével.

Aztán ahogy idősebb lettem és sok mindent tapasztaltam, rájöttem, hogy a lányok sem annyira jók ám. Legalábbis nem mindegyik. Vannak, akik visszaélnek a megelőlegezett bizalommal, akik kényük-kedvük szerint használnak. Akik hazudnak neked. Szóval igen, ők is pont ugyanolyanok, mint mi, pasik, és ugyanazokat a hibákat követik el.

Viszont vannak mégis olyan dolgok, amik számomra összeegyeztethetetlenek a nőiességről kialakított képemmel. De igazából az, hogy más emberek hogyan élik az életüket, nem igazán érdekel. Mindenki csinálja azt, ami boldoggá teszi. Viszont ha arról van szó, hogy egy párkapcsolatban milyen nőt tudok elképzelni magam mellett, az már egy más kérdés.

Ebből a szemszögből nézve például zavar, hogy mintha néhány nő az egyenlőséget egyformaságnak tekintené. Hogy ha egy férfi lehet közönséges, akkor ő is. Ha egy pasi össze-vissza kefélhet, akkor ő is… és így tovább. Persze valójában ez igaz is. Megtehetik.

De én férfiként is törekszem arra, hogy se közönséges ne legyek, se válogatás nélkül ne bújjak ágyba mindenkivel, és ne verjem át a másikat…

Szóval azt hiszem, hogy azért, mert valamit lehet, nem biztos, hogy kell is. Főleg akkor nem, ha emiatt elveszítünk valamit. Szerintem a nők úgy is lehetnek vezetők, lehetnek erősek, magabiztosak, hogy közben megőrzik azt a nőiességet, azt a finomságot, azt a rájuk jellemző egyedi különlegességet, ami egyik férfiban sincs meg.

Azokat a területeket kell birtokba venni, amik magasabbra emelnek, amik a női egyenjogúsági mozgalmak előtt csak a férfiak privilégiumai voltak. Nem pedig olyan dolgokat is magukévá tenni, ami a férfiaknál is gáz. Csak azért, mert a pasik is csinálják…

Lehet, hogy régimódi vagyok, de szerintem egy ismerkedésben egy olyan dinamikának kellene lennie, ahol (a kölcsönös szimpátián túl) a férfi igyekszik meghódítani a nőt. És a nő döntésén múlik, hogy ez sikerülhet-e. Így a nő azt érezheti, elég jó ahhoz, hogy egy férfi “meg akarja kapni”. A férfi pedig azt, elég jó ahhoz, hogy ezt sikerülhet elérnie.

 

Ebben pedig van egy cinkos játékosság, flört, izgalom, kihívás, romantika. Ha egy nő sok pasinak enged, vagy kifejezetten levadássza a pasikat, akkor lehet, hogy ő különlegesnek érzi magát, hiszen kelendő, de én nem tudom ezt érezni róla.

Nem azért kell, hogy tartása legyen valakinek, mert elvárják tőle, hanem mert saját magától várja ezt el. Szerintem ez tiszteletre méltó dolog. De mintha sok nő lefeküdt volna a média diktálta “ideáloknak”. Annak, hogy home videókkal vagy pornózással is lehetsz híres és gazdag. Aztán majd újraalkotod magad. Hiszen ki nem szarja le a múltad?

Sugardaddyt szerezni már olyan menőség, hogy a TikTokra is lehet videókat feltolni arról, hogyan és mivel vett meg a “pasid”. Hiszen önálló döntésre képes nő vagy, és ha úgy látod jónak, hogy eladod magad, akkor így teszel.

Miközben én szeretném azt gondolni, hogy ha egy nő lefekszik velem, az egy különleges dolog számára. És ezért számomra is az lehet. Sokszor azonban azt látom, hogy ez csak annyira lenne egyedi egyeseknél, mint felszállni a Keletiben a menetrend szerinti vonatra. Habár a vonatok gyakran késnek, bizonyos nők viszont nem sokat késlekednek, ha szexről van szó.

Az is zavar, amikor a más férfiaktól szerzett sérelmeket rajtam akarják megtorolni, mert “mindenférfidisznó”. Ha ennek nem adom semmi jelét, akkor meg csak hazudok. Egyértelmű. Nem szeretnék jóvátenni olyan bűnöket, amiket nem én követtem el…

Problémának látom, hogy vannak olyan nők, akik alapvetésnek tekintik, hogy ők különlegesen értékesek. Mert szépek, mert nagy a mellük, mert jó a fenekük, mert jó az alakjuk. Vagy mert ők nők, és náluk van az összes punci. Ezért azt tehetnek, amit akarnak, ugyanúgy különlegesen értékesek maradnak.

Ugyanúgy lesz egy csomó pasi, aki fel akarja szedni őket. A kérdés csak az, hogy milyen pasik. Talán azért az a tapasztalat, hogy gázok a pasik, mert normális férfi nem áll be egy ilyen sorba?

Azt is problémának tartom, hogy vannak olyan nők, akik elvesztették a tartásukat, akik saját magukat sem tisztelik. Mert annyira vágynak a szeretetre, figyelemre, rajongásra, hogy ezért saját magukat is odadobják szinte akárkinek. És ebben a közegben kell a normális nőknek megpróbálni érvényesülni.

Így azt tapasztalhatják, hogy a pasik kezdik megszokni: nem kell annyit küzdeni. És ha egy nő nehezebben megkapható, akkor a férfiak elmozdulnak a kisebb ellenállás felé, és faképnél hagyják őket. Ezért páran csak ezzel próbálnak lépést tartani. De így csak egyre lejjebb kerül az a bizonyos léc.

Szerencsére ismerek sok olyan nőt, akik tesznek is azért, hogy tiszteletre méltóak legyenek, akiknek van tartásuk, akiknek vannak értékeik. Vagy talán az a pontosabb megfogalmazás, hogy azt tekintik értéknek, amiket én is. Ilyen nőkkel dolgozom együtt. Ezért látom, hogy lehet ezt jól is csinálni.

Nyitókép: Unsplash