Greta May: Ha kételkedsz az érzéseimben, azzal bántasz…
Egy ideje rájöttem, hogy vizet prédikálok és bort iszom. Hiszen én vagyok, aki mindenkit bizalomra biztat. Letettem a voksom az emberi jóság mellett – még akkor is, ha néha csalódom -, és ezt mindig kifejtem, ha ilyesmi kerül szóba.
Ám fel kellett ismernem, hogy a mosolyok mögött, a kedves szavak mögött, a néhány kiválasztottat megajándékozó, töretlen hitem mögött láthatatlan védőruha feszül rajtam. Egész testemre rásimul, és egyetlen sebezhető millimétert sem hagy csupaszon a bőrömön. Hosszú évekkel ezelőtt öltöttem fel, már nem is éreztem, csak amikor a simogatásod sem volt képes áthatolni rajta.
Miközben azt mondtam: „Akarlak, és hagyom, hogy a lelkembe láss.” Gyorsan leszögeztem, hogy nem várok semmit – hiszen az elvárások csalódással járnak. Miközben biztosítottalak, hogy elfogadom az érzéseid, még magamnak sem mertem bevallani, én mit érzek irántad. De végül megértettem: aki igazán erős, az védőpáncél nélkül is mer játszani. Különös érzés most pőrén állni előtted.
Picit félve, mégis büszkén, emelt fejjel nézek a szemedbe. Minden értelemben megkaptál, mégsem érzem magam elejtett vadnak. A férfiasságod diadala ez – elérted, amit más ilyen gyorsan sosem. A saját diadalom, mert átléptem egy korlátot: bizalmat szavaztam neked. Minden teátrális körítés, dráma és nyomaték nélkül mondom ezt, mert már tudom, hogy semmi rossz nem történhet.
Ha csodákat mutatsz, szebbé varázsoljuk az életet. Ha megsebzel, kigyógyulok a sérülésekből és belőled. Egyszerű és természetes érzés így állni eléd, annyira, hogy talán hasztalan is lenne beszélni róla. Mégis jelentősége van, hiszen megszülte az első elvárásom: én is bizalmat kérek tőled.
Mert a feltétel nélküli hit varázsát a kölcsönösség adja.
Ezért tudnod kell, hogy mától minden kétkedő tekinteted láttán összerezzenek, és önkéntelenül hátrálok pár lépést. Nem tűnik soknak, de ha többször előfordul, idővel egyre elmosódottabb lesz az alakod a távolban…Szóval semmire nem kérek garanciát, sem ígéretet, de bizalmat igen. Mert azzal, hogy bízunk a másikban, elismerjük a tisztaságát, a jó szándékát.
Vagy talán csak megelőlegezzük – de enélkül nem megy. Te tudsz úgy szeretni valakit, hogy legbelül rosszat és gonoszságot feltételezel róla? Én nem. Az világom tehát mától még egyszerűbb, mint régen: akarlak és szeretlek. De csak ha őszintén elhiszed nekem.
Greta May novellája
Nyitókép: Pexels
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr