Ha Boris Becker szexista, akkor én is az vagyok…
Most a fél világ szexistázza Boris Beckert, mert egy közvetítésen Fucsovics Márton párjára azt merte mondani, hogy csinos! Szóval ő egy teljesen szakmaiatlan, bunkó kéjenc…
Konkrétan ez hangzott el: „Úgy hírlik, a magyar hölgyek a legszebbek. Nos, ezt nem tudom, de ő mindenesetre nagyon csinos”. Olvastam ezzel kapcsolatban cikkeket, és felmerült az is, hogy ez egyenlő azzal, mint amikor a munkások utánafütyülnek egy nőnek, és tulajdonképpen ez a bók azt jelenti, hogy: “szívesen megdugnálak!”
Na, ilyet állítani az, ami szexista! És akik most lincshangulatban fröcsögnek, nem veszik észre, hogy pont ők nyilvánulnak meg vállalhatatlanul. Attól, hogy egy férfi megjegyzi, hogy egy nő csinos, még nem jelenti azt, hogy meg is akarja dugni! Rengeteg olyan nő van, aki szerintem is nagyon csinos, de ettől függetlenül számomra szexuálisan nem vonzóak – vagy önmagában ennyitől még nem lesznek azok.
Nincs egyenlőségjel a két dolog között! Viszont azzal, hogy konkrétan azt állítják, hogy ha egy férfi megdícsér egy nőt, akkor azt fejezi ki, hogy szeretné ágybavinni, az borzasztóan sértő a férfiakra nézve, és kikérem magamnak! Azt is komoly problémának tartom, hogy elmossuk a határokat. Azért a “Hú, de megdugnálak, cica!” nagyon nem ugyanaz, mint ha valakire azt mondod, hogy csinos nő!
A bunkó, lealacsonyító, tárgyiasító beszólogatásokat akarjuk megszüntetni, és arra terelni a férfiakat, hogy udvariasan, tisztelettel bánjanak a nőkkel. De akkor hogyan kellene ezt tenni a valóságban? Azt megjegyezni, hogy valaki csinos, az egy visszafogott, illedelmes és kulturált megjegyzés. Ráadásul egy kedves bók, ami kifejezetten pozitív üzenetet közvetít. Ha nem így kell, akkor hogyan?
Én nőkkel, nők között dolgozom, és rendszeresen előfordul, hogy megdicsérem a ruhájukat, az új frizurájukat, vagy csak azt, hogy milyen jól néz ki ma, milyen kicsattanóan vidáman jött be az irodába. És még én is kapok dicséretet, ha épp jó a hajam, vagy rövidebbre vágom a szakállam. Ezek emberi gesztusok, olyan dolgok, amikkel egy kicsit szebbé teheted a másik napját. Mint a szállodákban a párnákra helyezett csoki. Nem sok, de mégis jól esik.
Sőt, tovább megyek! Még a férfi ismerőseimet is meg szoktam dicsérni. Mert azt mondani valakinek, hogy “haver, ma tök jól nézel ki, vagy “már látszik az edzés eredménye, tök jó formában vagy!”, az csak egy egyszerű dicséret. Nincs semmi mögöttes tartalma.
Mások nem konkrétan a megnyilvánulás tartalmát nehezményezték, hanem, hogy milyen körülmények között történt. Egy sportközvetítés közben ilyet nem lehet! Miért “mustrálja” a nőket? Miért vannak a nők tárgyként kezelve? Ez nem az a hely, ahol ilyet lehetne!
De könyörgöm, mit?
Mutatták egy teniszező párját, aki a lelátón szurkol a kedvesének, és erre meg merte jegyezni, hogy csinos a hölgy. Nem kikezdett a lánnyal, nem fel akarta szedni, nem ízléstelenül beszólt, hanem csak egy udvarias bókot mondott. Tett egy emberi gesztust.
Kezdem úgy érezni magam, mint egy sci-fiben, ami egy nagyon szomorú jövőt vetít előre. Többször is feldolgozták már ezt a témát, több szemszögből is megközelítve. Tilos a művészet, tilosak az érzelmek, tilos a vallás, tilos minden, ami emberré tesz minket. “Tökéletes”, konfliktusok nélküli, rideg társadalomban élnek(?) az emberek. Az összes ilyen film végkövetkeztetése az volt, hogy ez így nem működhet, ez így nem élet.
És ezeknél a túlkapásoknál azt látom, hogy pont erre tartunk, hogy vannak, akiknek konkrétan ez a céljuk: kiirtani mindent, ami emberré tesz minket, hiszen az kifogásolható lehet. Kicsit elrugaszkodva az adott példától, bármilyen helyzetben előfordulhat, hogy megtetszik valaki, hogy akár megfordul a fejedben, hogy akarnál tőle valamit.
De amíg ezt kultúráltan tudjuk kezelni, addig nincs ezzel semmi baj. Éhesen nekem is eszembe jut, hogy baromira felzabálnám a fél cukrászdát, mégsem rohanok be, és nem kezdem el az arcomba tömni a dobostortát francia krémessel. Hanem besétálok, beállok a sorba és veszek egy szelet sütit. Mert kulturált ember vagyok, nem egy ösztönlény.
És mielőtt én is meg lennék vádolva azzal, hogy tárgyiasítom a nőket, nem, nem erről van szó. Hanem arról, hogy az normális, hogy vannak ösztönös, biológiai késztetéseink, és ezeket nem megszüntetni kell, hanem intelligensen kezelni. Az, hogy vonzódunk a másik nemhez, hogy felfigyelünk egy csinos nőre, teljesen természetes.
Azt hiszem, ezek a szélsőséges kirohanások többet ártanak a nők ügyének, mint amennyit használnak. Mert egyáltalán nem a jó irányba mozdítják el a dolgokat. Mert sok nő is kiborul azon, hogy az ő nevükben szít valaki lincshangulatot, és csak egyre jobban eltávolodik a két oldal.
És végül nagyon hálás vagyok Böszörményi Anettnek, aki az Instagramján személyesen reagálta le az egész ügyet. Azt írta, hogy nőként ez egy nagyon jó bók egy úriembertől, és ez csak annak szexizmus, akinek nem mondanak ilyet. Ezenkívül megkér mindenkit, hogy az ő nevében ne ítéljenek el senkit.
Igazából szerintem ennyi lenne az egész. Egy férfi kulturáltan megdicsért egy nőt, aki ennek még örült is. Mindenki boldog. Nem szeretnék olyan világban élni, ahol ez is probléma lehet…
Nyitókép: Boris Becker, forrás: Wikipédia