Ha egy macskával tudsz bánni, akkor a nőkkel is?!
Van egy elméletem a nők és a macskák közti hasonlóságról, illetve arról, hogy milyen párhuzamot lehet vonni a között, hogy egy férfinak milyen a kapcsolata velünk, nőkkel, ennek függvényében.
Nos, szerintem a férfiak viszonya velünk pont olyan, mint amilyen egy macskával is. Legalábbis úgy gondolom, hogy amelyik férfi képes szeretni egy macskát, az képes a nőket is megérteni, vagy legalábbis nagyon jó úton halad ez irányba. De továbbmegyek.
Amelyik férfi nem képes jól bánni egy macskával, az valójában a nőkkel sem tud bánni igazán. Miért? Mert nem érti, hogy miként működnek. Hiszen mi, nők, talán egy kissé olyanok vagyunk, mint ezek a hízelgő, buja kis teremtmények.
Egy kolléganőm fogalmazott nagyon jól ez ügyben. „Egy macskának és a velük való kapcsolatnak is megvan a maga erotikája.” Öntörvényűek, önállóak és függetlenek. Van bennük tartás, ezért sosem kuncsorognak szeretetért – mégis megkapják, és csakis ez esetben viszonozzák. Minden egyes mozdulatukkal előkelőséget és eleganciát sugároznak magukból. És ha látják a csodálatot a szemedben, ők is pont ugyanolyan csodálattal néznek vissza rád.
Ha pedig kellő türelemmel, figyelemmel, szenvedéllyel és gyengédséggel közeledsz feléjük, akkor – és valójában csak akkor – leszel képes egy bensőséges és valódi kapcsolatot kialakítani velük. Ugyanis ha erőszakkal, akarattal, hirtelen, vagy netán durván lépsz fel, azt szinte azonnal megérzik, és nemhogy nem fognak közel engedni magukhoz – örülhetsz, ha nem marnak beléd.
Nem pont így vagyunk valahogy mi, nők, is bekötve? Mintha mi is pont ugyanezt akarnánk egy férfitól. Az időt, a türelmet, a fegyelmet, a kitartást, az odafigyelést. A gyengédséget, és azt nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Olyan férfira vágyunk, aki el akar és képes is eljutni velünk a lelkünk mélyéig, és nem mond le rólunk csak azért, mert időt kell szánnia erre.
Mert tulajdonképpen ez a valódi intimitás egy kapcsolatban. Amikor egy férfi nemcsak a testével képes bánni a nőnek, hanem a lelkével is. Azt hiszem, hogy mi, nők, erre vágyunk igazán.
Valakire, aki nem csak úgy egyszerűen ránk ront a vágyaival, az ösztöneivel, a kérdéseivel, a terveivel és a követeléseivel. Mert felnőtt nőként némi tapasztalattal a hátunk mögött, nem kevés pofonnal és csalódással már egészen másképp működünk. Persze jó dolog, mikor egy férfi egészen lehengerlő és magávalragadó szinte az első perctől kezdve. Értjük, hogy mit akar, és csodás dolog azt érezni, hogy kellünk neki. Ez ideig-óráig még elég is lehet, de a vonzalom és a vágy, ha ugyan kéz a kézben is jár a szerelemmel, a valódi intimitástól még nagyon messze áll.
Úgy gondolom, hogy ha egy kapcsolat nem jut el az intimitás szintjére, akkor egy nő pont olyan játszi könnyedséggel fordít majd hátat egy férfinak, mint az a macska, amelyiket még mindig csak próbálnak megszelídíteni, de valahogy még sosem sikerült.
Nyitókép: Pexels