Ha feláldozom a nőiességemet, attól jobb anya leszek?

Még mindig sok helyen olvasni arról, hogy ha nem a gyerekednek szenteled minden szabadidődet, akkor rossz szülő vagy. Vagyis inkább szaranya, mert a férfiakat általában nem éri hasonló megbélyegzés. 

Ráadásul nők, anyák adják egymás alá a lovat: fogadd el, hogy a baba érkezésével nem lesz időd magadra! Majd ha tizennyolc lesz, talán akkor.

De van, aki büszkén vallja, hogy akkor sem szán magára egy percet sem, csak a gyerekeiért él. És majdnem két évtizede nem látott fodrászt, vagy nem tudott leülni nyugiban olvasni pár oldalt egy pohár bor mellett. Hiszen az egyetlen dolga a nőnek a gyereknevelés! Majd mi is meglátjuk, hogy évekig nem jutunk el sehová a baba miatt, a nyaralást meg végképp felejtsük el, mondták.

Van, akit teljes mértékben kielégít az anyaság, és ez is teljesen jó. De ne érezze magát rosszul egy nő se, aki szeretne énidőt magának, vagy neadjisten visszamenne dolgozni! Hiszen ezek is ugyanolyan természetes igények. A gyereknek kiegyensúlyozott, boldog szülő kell – azon kívül mi marad annak, aki az egész életét “feláldozza”, ha kirepültek a srácok?

Nyilván az anyaszerep az egyik legfontosabb a nő életében, és baromi sok önfeláldozással jár. Amennyire szép és csodálatos, ugyanannyira fárasztó is, ez tény. Sokkal, de sokkal kevesebb szabadidő marad saját magunkra. De attól én még én vagyok: nemcsak anya, hanem nő és feleség is. Megkockáztatom, hogy emellett dolgozó nő, az Igazinő cikkírója, sőt, jövőbeni regényíró is vagyok.

Szeretek számítógépen játszani, edzésre járni, shoppingolni, utazni, és még a házimunkát is bírom. Ezekről nem fogok teljes egészében lemondani akkor sem, ha a főállásom jelenleg az anyaság. Pedig nem vagyunk könnyített helyzetben: nincs nagyszülő száz kilométeres körzeten belül, és nem vagyunk gazdagok sem, hogy mondjunk állandó bébiszitterünk legyen.

Nem hagyott nyugodni a gondolat és kíváncsian vártam, hogy ha anya leszek, igazuk lesz-e a károgóknak. Mert az anyukámra úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy mindig nagyon csinos volt, gyönyörű nyári ruhákat varrt magának. Vitt magával könyvtárba meg fürdőbe, állandóan mászkáltunk. Bizony néha leült olvasni és akkor megkért, hogy ne zavarjam, de vihettem én is a könyvemet az ebédlőasztalhoz. És nem hiszem, hogy a szüleim rosszabb szülők lennének amiatt, mert 3-4 éves koromban nekiindultak Wartburggal Európának, amíg a nagyszüleim vigyáztak rám.

Nemcsak a múltban, a jelenben is igyekszem pozitív példákat keresni magam körül. Szeretem a csinos, aktív anyukák fotóit, mert szerintem motiválóak. Az edzőm is egy háromgyermekes anya. Nagyon megmaradt bennem az egyik ismerősöm közösségi médiás fotója is, aki alig egy éves picivel ment párjával a tengerhez. Meg annak a nőnek a vörös rúzsa, aki átvette a három zsák adományruhát a szegények részére, amit összegyűjtöttem. Lógó fülbevaló, vérvörös ajkak és hordozókendőben egy csöppség. Megkérdeztem, hogy segítsek-e bevinni a zsákokat. “Három gyerekem van, megoldom” – felelte vidáman, és elsétált a hatalmas szatyrokkal.

Ha más meg tudja csinálni, én miért ne tudnám?

Ki lehet menni a kondiparkba babakocsival is, az például ingyen van. És miért ne mehetnék parfümillatúan, piros rúzzsal vásárolni?

Még a legelfoglaltabb férj is tud vigyázni a gyerekre 1-2 órát, amíg a nő elmegy mondjuk fodrászhoz. Én legalábbis elmentem az egy hónapos baba mellől, mert nem akartam úgy kinézni, mint egy szénaboglya hajú őrült. Épp eléggé megtépázza az önbizalmat a szülés után lógó has, vagy hogy az ember lánya nem tudja felvenni egyik nadrágját sem, és kénytelen még hónapokig kismama leggingsben menni mindenhová.

Amikor egyedül vagyunk otthon, akkor is egy csomó mindent lehet csinálni a babával a közös játékon kívül. Elviszem magammal vásárolni vagy beülünk egy gyorsétterembe. Szerencsére olyan edzőterembe járok, ahol szívesen látják a gyerekeket. Egy pár hónapos babát már minden érdekli, simán végignézi, ahogy tornázol a tv előtt, hajat mosol vagy kitakarítod a lakást.

Szerintem jó, ha megszokja a kicsi, hogy mindenfélét csinálunk, aminek ő is a részese, de vannak dolgok, amikor nem ő van a középpontban. Mert a szüleinek is van élete. A babának is van énideje, és nekünk is. Ahogy cseperedik, már nemcsak pár percig tud majd egyedül játszani, hanem fél órát, egy órát is egyhuzamban. Ilyenkor mi sem zavarjuk őt, amíg nem jelzi, hogy társaságra vagy közös játékra vágyik.

Esténként a férjemmel leülünk megnézni egy részt a kedvenc sorozatunkból vagy igyekszünk egy óra nyugit biztosítani a másiknak, amíg x-boxozna egy keveset. Sőt, az ágyunkban alszunk el, ketten, mert nemcsak szülők vagyunk, hanem házastársak is.

Persze nem mindig sikerül minden tökéletesen. Hiába vacsoráznánk együtt, a baba olykor szabotálja ezt, mert elunja a hordozóban ücsörgést. Gyakran akkor éhezik meg, amikor a film közepénél járunk. Aki ügyeletes, lehet, hogy a kanapén folytatja az alvást a hajnali etetés után. Természetes, hogy nem megy minden olyan gördülékenyen, mint azelőtt. De attól még nem kell feladnunk önmagunkat. Majd szépen kialakul az egészséges egyensúly, ha odafigyelünk.

Úgy tűnik, ezt a cikket is sikerült befejeznem, mielőtt felébred a baba…

Nyitókép: Unsplash