Ha férfival csal meg a férjed, az rosszabb, mint ha nővel?

Fanni két kislánya már régóta bent voltak a gyermekosztályon. Hosszú betegség esetén a kezelés hónapokat is igénybe vehet. És megesik, hogy ez idő alatt a szülőkhöz is közel kerülsz. 

Az ő esetükben is így volt. Bár Fanni elvált, ő és az exférj felváltva látogatták a gyerekeket. Az anyuka, ha csak tehette, kínosan kerülte a férfi közelségét, még egy köszönés erejéig sem akart összefutni vele. Kissé furcsálltuk a dolgot, elvégre már évek óta különváltak. Krisztián pedig példás szülő volt. Segített a lányoknak hajat mosni, mesét olvasott nekik, a gyerekek éppolyan rajongással szerették, ahogy minden kislány ragaszkodik az apjához.

Ahogy elnéztük a fickót, egyre többször fordult meg a fejünkben: mégis mi szörnyűséget követhetett el az egyébként előzékeny, szimpatikus férfi, amiért ezt kapja a volt nejétől? Külön-külön mindketten kivételesen kedves emberek voltak. De ha nagy ritkán találkozniuk kellett, Fanni arcára tömény undor ült ki. És olyan mérhetetlen ellenszenv, hogy attól tartottunk, egyszer csak az exe torkának fog ugrani.

Krisztián megpróbált úgy tenni, mintha ebből semmit nem venne észre – az asszonnyal épp olyan úriember volt, mint bárki mással. Végül az egyik kolléganőből kibukott a kérdés, ami illetlen volt ugyan, de már igen nehezen tudtuk volna tagadni, hogy mindannyiunkat foglalkoztat. Miért bánik ilyen kegyetlenül ezzel a pasival? A kérdés hallatán megfáradt sóhaj szakadt fel belőle.

Cseppet sem háborította fel a dolog – sejthető volt, hogy nem először hallja. Mesébe illő volt a házasságuk – kezdett bele -, de ahogy teltek az évek, egy ponton gyanút fogott, hogy a férjének viszonya van valakivel. Semmi konkrét bizonyítéka nem volt rá, ő pedig rettegett, hogy az üres gyanúsítgatással örökre tönkretesz mindent. A férfi viselkedése semmit sem változott: kedves volt, figyelmes és nagyszerű apa.

Fanni mégsem tudta legyűrni a benne motoszkáló rossz érzést, a szüntelen remegést a gyomrában. Kérdésére Krisztián nem tagadott, egyből beismerte, a felesége jól sejti, hűtlen lett. Az még igyekezett uralkodni magán és higgadtan kérdezett rá:

– Ki az a nő?

– Nem nő. Egy másik férfi.

Ez a válasz volt az, ami végképp letaglózta a feleséget. Nem próbálta megtagadni a közös felügyeletet a férfitól. Nem használta fel ízléstelenségekre a férj kényszer szülte coming outját. Minden igyekezete ellenére egyvalamit nem tudott levetkőzni, az undort, ami kiült az arcára, ha csak meglátta az exét.„Semmi bajom nincs azzal, ha valaki… – kereste a megfelelő szavakat, nehogy valami trágárság csússzon ki a száján – homoszexuális. Esküszöm.

De ezt egész egyszerűen nem tudom megbocsátani neki.

Hamarabb megbocsátanám, ha egyik másik nőről lett volna szó.” Találkoztam már hasonló esettel, pontosabban ennek a fordítottjával. Bár az ismerősöm győzködte magát, hogy az exével sikerült egyfajta baráti viszonyban maradniuk, a srác mégis úgy nézett Vikire, mint a véres rongyra.

A csajszi maga is beismerte, Alex képtelen volt túllépni azon, hogy olyasvalakiért hagyta el, „akinek nincs farka”. Azt hiszem, ilyenkor akaratlanul is az jut az emberek eszébe, bármekkora baromság is a gondolat: „Ha jobb nő/pasi lennék… Ha jobb lettem volna az ágyban…” Mintha ezen múlna, valaki melegnek születik-e és ezt mikor ismeri fel. (Vagy be meri-e ismerni magának.)

Ha a kedvesed megcsal, az alapvetően hatalmas pofon. Ami engem illet, a tény, hogy valaki mással feküdt le, másodlagos. A lényeg ennél sokkal összetettebb. Becsapott, olyan intim pillanatokon osztozott  mással, amiről azt hittem, csak a miénk. Ha pedig folyamatosan viszonyt folytat, az érzelmi megcsalás és a mögötte megbúvó sok hazugság számomra sokkal fájóbb.

Fájóbb, mint az a fajta pár perces kielégülés egy vadidegennel, ami a szexet társas maszturbálásnál is kevesebbé degradálja. Ha a párod elhagy valaki másért, óhatatlan, hogy ne érezd úgy, a nőiséged/férfi mivoltod sérül, kérdőjeleződik meg. Az érzelmeken túl az egó csatája is ez. Hogyha ez megtörténik, valóban egy életen keresztül nem lehet megemészteni, hogy az exed meleg?

Megpróbálom beleképzelni magamat ezeknek az embereknek a helyzetébe, de be kell valljam, nem igazán megy. Nyilván, én is megdöbbennék a helyükben, ha egészen addig abban a hitben voltam, hogy egy heteroszexuális valakivel éltem az életem. Biztosan úgy érezném, nem is ismerem igazán – de valószínűleg ugyanezen mennék át, ha egy másik nő kerülne a képbe.

Nyitókép: Unsplash