Ha introvertált vagy, nehezen találod a helyed a világban…

Introvertáltnak lenni sokkal nehezebb, mint ahogy az emberek gondolják. Egy almákkal teli világban körtének lenni. Valahogy nekem ezt jelenti ez a fogalom.

A mai világban az érvényesülés kulcsszavai a „merj élni”, „mutasd meg magad”, „ne félj kifejezni a véleményed”, „légy bátor”, „tegyél a sikerért”, „a kapcsolati tőke a legfontosabb”. Az extrovertált egyéniségek számára a társadalom egy sokkal komfortosabb közeg, bárkivel, bármilyen helyzetben jól kijönnek. Csevegnek, nevetnek egymás viccein, erőlködés nélkül – vagy ha erőlködnek is, nem látszik rajtuk.

Nem félnek a kihívásoktól, bíznak önmagukban, megmutatják a valódi énjüket, és büszkén, dagadó mellel vállalják magukat és mesélik el az életük akár kevésbé jelentőségteles pillanatait is. A nők, ha extrovertáltak, vállalják a testüket, a hibáikat, és még a legrosszabb tulajdonságaikra is képesek értékként tekinteni. Boldognak tűnnek és fesztelenek, törtetnek, törekszenek, nem adják fel. Ők azok, akikre azt mondjuk: karakán, belevaló csaj.

Ezzel szemben az introvertált elfárad az impulzusoktól, és ki kell pihennie az emberi kapcsolatokat, ha túltelítődnek benne. De hogyan is tegye, amikor a világban mind csak fogyasztunk és fogyasztunk? A Facebookon az emberek életképeit, videóit, boldog pillanatait, a tv-ből más emberek problémamentes életének felvillanó perceit.

És az introvertált ember gyakran ebben a furcsa, extrovertált világban egyszerre csak elkezd szorongani, hogy nem illik bele. Úgy érzi magát, mint egy kirakó, ami az 1501. darab a csomagban. Nem illik sehova. Nélküle is összeáll a kép. Az introvertált nő legtöbbször a belső szépségét gondozza inkább, és sok időt tölt egyedül. Belső rózsáját nevelgeti, művelődik, fest, ír, olvas.

Művészeteknek hódol, és feltöltődik az egyedül töltött percektől. Persze ez nem azt jelenti, hogy kívül nem szép, egyszerűen csak többet figyel befelé, mint a külvilágra. És ebben a külcsíny központú világban hogyan boldogul az, aki nem tud kifelé élni? Legtöbbször eltűnik és megfakul, mint a régi fényképek a dédszülők házában. Távolinak tűnnek rajta az alakok, és homályosak a vonások.

Ők nem posztolnak a Facebookon, sem az Instagramon minden egyes nap, de sok mindent és sok mindenkit követnek. Gyakran agyonfrusztrálják magukat mások kirakat életével, és inkább elvonulnak egy könyv álomvilágának a távolságába. Az extrovertált egyre megy előre, mert ma azt a világot éljük, ahol az nyer, aki hangosabb és aki jobban fitogtatja az erejét.

FORRÁS: UNSPLASH

Az nyer, aki ellenáll, aki fellázad, aki kimondja, ami a szívét nyomja.

Aki fizetésemelést kér, és nem gondolkozik rajta hetekig, hogy megtegye-e, és ha megteszi, annak milyen következményei lehetnek a jövőjére. Az nyer, aki ha nem akarják visszacserélni az árut a boltban, hangosan felszólal és jelenetet rendez. Kiáll magáért és a céljaiért.

Az introvertált eközben csak agyal, szétmarják a gondolatok az agytekervényeit, és éjjelente azon gondolkodik, mi lesz holnap vagy holnapután. Általában nem beszél erről, így csak a saját mókuskerekét pörgeti újra. Száguldanak a gondolatai, de közben egy tapodtat sem halad. Alámerül a habokban, és az utolsó pillanatban emeli csak ki a fejét. Nem szól, ha fáj, csak ha már tűrhetetlen, mert ő mindig pórul járt, ha megpróbált kiállni magáért.

Így bár ugyanabban a világban élnek, mégis teljesen mások a szabályok. Mert van, aki beleillik a világba, és lehet alma – van, akinek pedig körteként kell helytállnia egész életében egy olyan helyen, ahol az almát jobban megbecsülik.

Nyitókép: Unsplash