Ha tényleg szeretsz, miért nem mutatsz be a családodnak?

Nyár elején ismerkedtem meg Zsófival. Előtte már több mint két éve nem volt egy valamire való, normális kapcsolatom. Valahogy úgy alakult, hogy egy nőt sem tudtam megszeretni, egyik mellett sem bírtam tovább egy-két hónapnál. 

Az egyik túl nyomulós volt, két hét után össze akart költözni. A másik uralkodott volna felettem. Volt olyan, aki minden péntek és szombat este bulizni járt, volt, aki rendszeresen ivott. Nem csoda, ha egy sem felelt meg hosszabb távon, egyik sem ment át a szűrőn. 

Lehet, hogy velem van a baj, talán túl válogatós vagyok, vagy túl magasak az igényeim. De úgy érzem, hogy ez nem lehet baj, hiszen nem akarok rossz kapcsolatot, és nem azért ismerkedem, hogy minden áron legyen valaki az életemben. Oké, ágyba vittem őket, mert ők is akarták, és egyedül a szex volt csak, ami működött. De ennyi nem elég.

Nem használtam ki senkit, adtam időt, lehetőséget mindegyiknek, hogy érzelmileg is kialakuljon valami, de nem így lett. A legnagyobb baj azonban, hogy Zsófi viselkedését sem tudom hova tenni. Akármikor együtt vagyunk, áradozik az örömtől. Ki van virágozva, ha kirándulunk, repdes örömében. Még az utcán sétálva is magához ránt, hogy megöleljen, megcsókoljon. Ez olyan gyönyörű, hogy szinte mesébe illő.

Ami azonban furcsa, hogy mindenhova csak kettesben megyünk, a baráti körének nem mutatott be. Úgy éreztem, hogy a karácsony remek lehetőség arra, hogy a családom is megismerje. De, amikor meghívtam a szüleimhez az ünnepekre, annyi volt a válasza, hogy korainak tartja.

Ő pedig meg sem hívott az anyukájához. 

Szilveszterkor is ketten leszünk, mert nem akar buliba menni. Azt mondja, hogy szívesebben lenne velem, mint egy zajos házibuliban – de szerintem csak azért, mert nem akar a barátai közé vinni. Több mint fél éve vagyunk együtt, mindenben egyezik az felfogásunk. Nem beszéltünk ugyan még összeköltözésről, de a szeretkezéseink után mindig nálam tölti az éjszakát. Sokszor hajnalig beszélgetünk. Úgy érzem, hogy nincs semmi tabu köztünk – de mégiscsak lehet valami, ami miatt nem akarja, hogy találkozzam a szeretteivel.

Forrás: Unsplash

Nem tudom, mi oka lehet ennek. Talán tart tőlem, nem bízik bennem?  Lehet nem kellett volna őszintén válaszolnom, amikor kérdezett a korábbi kapcsolataimról? Vagy neki van valami lelki sérülése a múltból?

Kérdeztem, de semmi ilyenről nem számolt be. 

Szeretem, sőt, olyan szerelmes vagyok, mint egy kamasz. De nem tudom, hogy szabad-e így utat engedni az  érzelmeimnek. Nem tudom, mit tegyek, mit gondoljak. Lehet, hogy neki csak ennyi kell belőlem, lehet, hogy csak egy barátság extrákkal kapcsolatot akar?

Pedig minden cselekedete, szava azt fejezi ki, hogy ő is szeret… De akkor mire vár, miért nem akar a hozzátartozói, barátai előtt is felvállalni? Néha azt gondolom, legjobb lenne, ha szakítanék vele. De nem tudom megtenni, nem tudom faképnél hagyni, mert annak ellenére is szeretem, hogy így viselkedik.

De azért a végtelenségig nem fogok várni.

Adok neki még egy-két hónapot, hogy feljebb lépjünk a kívánt szintre. Ha addig sem változtat, akármennyire is fáj, szakítanom kell vele. Ennél már többre vágyom, nem csak kettesben szeretnék lenni a nővel, akit szeretek. Az életem részévé akarom tenni, és az ő életének is részese kell legyek…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂