Ha tönkretesszük a Mona Lisát, megmenekül a Föld?

Miközben a napokban zajló globális klímacsúcson azon agonizálnak a vezetők, hogy a világ a vesztébe rohan, valószínűleg egy újabb faj kerül veszélybe. Egy újabb jéghegy indul olvadásnak, és egy újabb lyukat lövünk a Föld tüdejébe.

De mi köze mindehhez Mona Lisának?

Új szintet lépett a klímaaktivizmus: az elmúlt hetek Európában zajló támadásai nem csupán a múzeumigazgatók kedélyét borzolták, de az internet népe is ráugrott a látványos akciókra. Mostanában szinte minden hétre jut egy kulturális alkotás elleni performansz. A főbb szerepekben van Gogh, Leonardo, Monet, a mellékszerepekben: ragasztó, paradicsomleves és krumplipüré.

Mi értékesebb, a művészet vagy az élet? 

Teszik fel a gyötrő kérdést az újhullámos klímaaktivisták, akik sokkoló tettek révén akarják felhívni a figyelmet a bolygónkat fenyegető veszélyekre. Világhírű festményeket öntenek le, vagy a kezüket ragasztják a keretekre. Így landol Mona Lisa arcán sütemény, Monet szalmabáláin pedig krumplipüré. Az akciókat többnyire a múzeumlátogatók döbbent arckifejezése kíséri, akik nem értik a vandál kirohanásokat.

A tiltakozók viszont azt nem értik, miért nincsenek ők is felháborodva azon, hogy az emberek többet törődnek egy festménnyel, mint a környezettel. Elsősorban azt nehezményezik, hogy a politika évtizedek óta állítja: küzd a klímaváltozás ellen, a valóságban azonban nem tud sikereket felmutatni. 

Az akciókban élen jár a Just Stop Oil nevű koalíció, ami a fosszilis tüzelőanyagok engedélyezése, feltárása ellen küzd. Szerintük a közös politikai akarat hiányzik a változáshoz, ezért van szükség ilyen figyelemfelkeltő akciókra. Hogy az emberek végre arról beszéljenek, hogy miért öntenek le egy van Gogh műremeket.

„Ha egy leves festményen való szétkenése kell ahhoz, hogy ráébredjünk, a fosszilis energiahordozók megölik a bolygót, akkor ezt kell tennünk” – állítják. Sokkolni kell a társadalmat, amelyet még mindig jobban zavar a sütiképű Mona Lisa, mint az, hogy Pakisztánban hányak otthonát vitte el az áradás.

A tiltakozók a kormányok lassú reakciói mellett az átlagember szemét akarják felnyitni a szimbolikus támadásokkal. Arra kérnek minket, hogy különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben vizsgáljuk felül eddigi kényelmes értékrendszerünket. Vegyük észre, hogy miközben a műalkotások értéke az eget ostromolja, addig soha nem látott mélységbe nyílik a gazdagok-szegények közötti olló. És ha tönkrevágjuk a bolygót, az is eltűnik, amit értékesnek tartunk.

Így aki küzd a művészet védelméért, talán a bolygóért is megteszi.

Közben azt is hangsúlyozzák, hogy nem akarnak ártani a műveknek, amelyek egyébként általában sértetlenek maradnak, hiszen üveg védi őket. „Az unokáink jövőjét viszont nem védi” – mutatott rá az egyik aktivista.

De vajon mennyire hatásos, ha leöntenek egy Monet képet?

Ösztönös reakció a megdöbbenés, és első körben a tiltakozókra irányul a harag, de nem a klímaváltozás, hanem a kulturális vandalizmus miatt. Hiszen a jövő generációinak is őrizzük közös művészeti örökségünket. Pont a kultúra az emberiség egyik olyan kollektív bástyája, ami elérhető, közösen csodálható és megment minket a pusztulástól, a depressziótól.

Akinek fontos a klímaváltozás elleni küzdelem, azt nem kell meggyőzni a sürgető cselekvésről. Akit pedig eddig sem érdekelt különösebben, azt egy pürés Monet kép se fogja meghatni. Lelkes múzeumlátogatóként is tudom, hogy az utolsó utáni órában vagyunk klíma ügyben.

Azt is értem, hogy lejjebb van az ingerküszöb, valami nagyot kell villantani, hogy kilépjünk a közöny burkából. Saját eszközeimmel próbálom csökkenteni a karbonlábnyomomat, de nem várható el, hogy az átlagpolgár felelősséget vállaljon az ökokatasztrófa minden egyes változásáért. Ha leöntjük a Monet képet, akkor miért nem tiltakozunk például hangosan a világsztárok félórás magánrepülős utazásai miatt is?

A művészeti világ szerint kontraproduktív a vandalizmus, a műalkotások elleni támadások nem fogják megállítani az éghajlatváltozást. Egyetlen kihalt állat se fog újraéledni, ha veszélybe sodorjuk az emberiség közös örökségét. Ezek a festmények ráadásul egyszeri remekek, nem nyomhatjuk őket újra, mint egy könyvet. A környezetszennyezés területén elég jól állunk. Felesleges fokozni erőfeszítéseinket egy szétkent konzerv levessel.

Nyitókép: Wikipedia