Hedy Lamarr, aki két orgazmus között feltalálta a wifit

Egész életében a szépségétől akart megszabadulni, hogy végre elismerjék elméjéért, ám amikor vonzereje fakulni kezdett, mindent megtett azért, hogy késleltesse az elkerülhetetlent.

Hedy Lamarr életénél aligha találunk szélsőségesebb történetet Hollywood aranykorából. Történhetett volna másképp? A cikkből kiderül.

Az első orgazmus…

XII. Pius pápa elítélte, Hitler tiltotta, az USA pedig korlátozta az 1933-ban megjelent Extázis című filmet, amelyben nők és férfiak milliói sóhajtva nézték a vászon első megjátszott orgazmusát. Az akkor még Hedwig Kiesler nevű színésznő igéző szépsége, porcelán teste örökre bevésődött a filmtörténetbe. Néhány éven belül pedig az egész világ a lábai előtt hevert.

Egy óceánjáró hajón győzte meg Louis Mayert, az MGM stúdió akkori főnökét arról, hogy miért is járna neki magas összeg a szerződésében. A híres némasztár, Barbara La Marr után felvette a Hedy Lamarr nevet, és megszületett Hollywood új dívája. A férfiak ölelni, a nők utánozni akarták az éteri kinézetű sztárt, akinek Hófehérke vonásait köszönhetjük.

Az új szépségideál

Az MGM feje is vallotta, mint korában sokan mások: kétféle nő létezik, a Madonna, akit csodálva bámulnak és a kurva, aki bárkit elcsábít. De a kettő együtt nem megy. Lamarr mégis a két típus ötvözete volt, a femme fatale, aki nem csupán szép, de okos és erős is. Pechjére. Ugyanis épp egy olyan korszakban készített filmeket, amikor a szép nőktől csak a glamúrra vágyott mindenki.

Ezért hiába lépett le 1945-ben az MGM-től, hogy megalapítsa saját produkciós cégét, karrierje hanyatlani kezdett. Nem támogatták rendezéseit sem, és több évtized kellett ahhoz, hogy végre eszéért is elismerjék.„Bármelyik lány lehet elbűvölő, csak annyi kell, hogy állj nyugodtan és nézz bután” – vallotta Lamarr, akinek élete visszavonulása után is egy hullámvasúthoz hasonlított.

Hat házasságának köszönhetően a bulvár élvezettel csámcsogott magánéletén, önéletrajza megjelenése után pedig még mélyebbre vájtak az újságírói tollak. A színésznő kiakadt a szellemíró által megírt könyvön, de hiába perelt, kiadták. Az olvasók pedig szexrekordokról és rá tökéletesen hasonlító szexbabáról beszéltek, kiegészítve Lamarr drog- és plasztikafüggésével, illetve bolti lopásért való letartóztatásával.

Miközben a színésznő legbelül még mindig az az ötéves kislány volt, aki szétszedte, majd összerakta a zenedobozát, hogy megértse működését. A kislány házitanítókkal pallérozta elméjét zongorista anyja és bankigazgató apja örömére. A bécsi zsidó család legfiatalabb tagját gyakran vitte sétálni az apa, aki folyamatosan különböző masinák működéséről mesélt lányának.

Nem csoda, hogy Hedy tudós gondolkodást szedett fel, ám a színészet is nagyon vonzotta. Végül a szépség győzött, 16 évesen felfedezte egy rendező, és Berlinbe utazott, hogy meghódítsa a filmvásznat.

A bebörtönzött Barbie baba

„Sose leszek színésznő, amíg a felesége vagyok” – mondta később Lamarr első férjéről, aki mindent megtett, hogy elfojtsa Hedy színészi ambícióit. A fasiszta nézeteket valló osztrák fegyvergyáros bebörtönzött Barbie babaként kezelte feleségét, aki mosolyogva adott vacsorákat, de senkinek nem tűnt fel, mennyire érdeklik a technikai-műszaki beszélgetések. Végül furmányosan szökött meg a despota férjtől: miután leszedálta a cselédet, felvette a ruháját, amibe bevarrta ékszereit, majd biciklire pattant.

Kösz a wifit, Hedy!

Lamarr újból a vászonról rebegtette pilláit, amíg azonban mások partikra jártak, ő otthonában bütykölt, és a forgatások szüneteit is arra használta, hogy találmányokon gondolkozzon vagy tökéletesítse azokat. Több partnere is akadt az innovációra, repülőgépgyáros udvarlóját például azzal nyűgözte le, hogy forradalmian új szárnyformát talált ki. Lamarr fogott egy könyvet a halakról, egyet a madarakról, és a két leggyorsabb faj alapján megrajzolta az új, még gyorsabb szárnyat.

Leghíresebb találmánya az úgynevezett frekvenciaugrásos adásmód, az a technológia, amely a mai vezeték nélküli kommunikáció alapját képezi. Tehát azt, hogy ma wifit, GPS-t és Bluetooth-t használunk, leginkább a színésznőnek köszönhetjük, akinek elege volt abból, hogy miközben zajlik a második világháború, ő Hollywoodban pózol a kameráknak.

A hasonló gondolkodású író-zeneszerző, George Antheillel való együttműködésük eredménye lett a szövetségesek számára kifejlesztett új kommunikációs rendszer, melyet a torpedók irányításához használtak. Habár a szabadalmat megkapták találmányukra, a hadsereg elsőre visszautasította azt. Később azonban visszatértek ötletéhez, a kubai rakétakrízis során már ezt a módszert használták.

A világszerte elterjedt kommunikációs találmány szabadalma lejárt, mire Lamarr akár egy dollárt is látott volna belőle. Mi sem illusztrálja jobban a kor gondolkodását, mint a tény, hogy amikor a színésznő először felajánlotta találmányait, hogy segítsen győzni a szövetségeseken, azt tanácsolták neki: inkább külsejét használja, és adjon el háborús kötvényeket. Mindössze 1997-ben, három évvel halála előtt kapott feltalálói díjat Antheillel közösen, de tudományos munkásságát sosem ismerték el.

Utolsó heteiben is különféle találmányokon gondolkodott, mégis majdnem szegényen halt meg. Többen emlékeznek botrányos házasságaira, mint milliárdokat érő újításaira. Hosszú évtizedek kellettek hozzá, hogy végre ne csupán Hófehérke földi megtestesítőjét lássuk Hedy Lamarrban, aki a korszak szexista felfogásának kétségtelenül áldozata volt. És miközben szépségét ő is saját átkának titulálta, plasztikai műtétek sorozatával igyekezett garantálni, hogy örökké kívánatos maradjon.

Halála után fia elmondta: anyja nagyszerű elme volt a szépség börtönébe zárva, de boldog lenne, ha látná, milyen öröksége lett frekvenciaugrásos módszerének. Mindig is azt akarta, hogy úgy emlékezzenek rá, mint aki hozzájárult az emberiség jólétéhez. Eztán, ha a mobilunkra nézünk, jusson eszünkbe: kösz, Hedy!

Nyitókép: Wikipédia