Hiába hozod le a csillagokat annak, aki nem tud jól szeretni!

A mai emberek többsége egyre kiábrándultabb a párkeresést illetően. Már rég nem az a szokás, mint egykor, hogy egyetlen ember mellett öregszünk meg, majd életünk utolsó perceiben számot vetünk, jól sikerültek-e a közös évtizedek vagy sem.

Egyre később kötünk házasságot. Sőt, sokan még egy “papír nélküli” együttélésig is nehezen jutnak el. Így aztán sorban váltják egymást a kapcsolatok az életükben, és – a nagy számok törvénye alapján – sokkal több csalódást élnek át, mint elődeink. Teljesen természetes, ha az ötödik, tizedik, huszadik mellényúlás után valaki hajlamos lélekben bezárkózni, mert félti magát az újabb sebektől.

És minden egyes fájó felismerés – „vonzódtunk egymáshoz, egymásba szerettünk, mégsem működött” – elvesz egy apró szeletkét a remény színes tortájából. Végül pedig már el sem hiszed, hogy lehet még másként. Lassan kialakul, hogy nem bízol a másik nemben. De ami még ennél is rosszabb: nem bízol magadban.

Az érzelmi horzsolások hatására mind gyakrabban zársz le úgy egy kapcsolatot, hogy gyötrődve leszögezed: „Nem is szeretett. Becsapott.” És aki sokszor érzi, hogy nem szerették, egy idő után öntudatlanul is magát hibáztatja. Egy hangocska bőszen kiabálja agya rejtett zugából a világ legveszélyesebb mondatát: „Talán nem is vagy szerethető!”

Egy idő után aztán meghajolsz ez előtt. Mert annyiszor próbáltad már, és először mindig minden jónak tűnt. De az egyik jelölt szó nélkül lelépett, a másikról kiderült, hogy átvág, a harmadik foglalt volt, a negyedik elhidegült, az ötödik rettegett az elköteleződéstől… „Hát nem vagyok rá méltó, hogy valaki végre tényleg, IGAZÁN szeressen?” – teszed fel magadban a kérdést. És rettegsz a választól.

FORRÁS: UNSPLASH

Ám egyvalamit elfelejtesz. A bántások, átverések, hazugságok soha nem azt minősítik, aki elszenvedi őket. Hanem azt, aki elköveti. Hogy egy másik ember milyen érzelmi mélységekre képes, mennyire őszinte, mennyi ereje van ellenállni a kísértéseknek, egyáltalán van-e bátorsága elköteleződni – mindez nem rajtad múlik.

A legnagyobb szerelemmel sem formálhatod át valaki jellemét, gyerekkorából származó traumáit, begyökeresedett szokásrendszerét. Kiteheted a lelked, megadhatsz mindent, küzdhetsz kettőtökért – de egy kapcsolatba mindig csak a saját 50%-odat tudod beletenni. A többi a másiktól jön.

Úgy érzed, nem is szeretett az exed, akire annyi időt, energiát, szerelmet pazaroltál? Nem hiszem. A 21. században élünk, már nem kényszerítenek embereket párkapcsolatokra, ráadásul hatalmas a felhozatal. Ő valamiért mégis veled volt. Valamiért téged akart. Senki sem kínozza magát azzal, hogy egy számára érdektelen embert ölel.

Szóval szeretett – amennyi tudott. Úgy, ahogy tőle telt. Nem mindenki tud jól szeretni, ha nem tanították meg rá. Ráadásul a szerelmet is befolyásolja a jellem. Egy hazug ember szerelmesen is hazug marad. Egy felelőtlen nő vagy férfi a legégetőbb szenvedély súlya alatt sem fog felelősséget vállalni, mert egyszerűen képtelen. Talán idővel érettebb személyiség lesz – de abban az életszakaszban, amiben veled találkozott, még nem az volt.

Ezért pedig nem te vagy a felelős.

Szóval, ha sok sikertelen kapcsolaton vagy túl, az még nem azt jelenti, hogy senki sem szeretett. Az más kérdés, hogy az érzései nem voltak elég jók/tiszták/erősek egy működő kapcsolathoz. Úgyhogy ne hátrálj meg, ne értékeld le magad, csak menj tovább! És közben egy pillanatra se feledd, hogy szerethető vagy!

Nyitókép: Unsplash