Hogyan beszélj a pároddal, ha úgy érzed, nem hallgat meg?

Ha kívülállóként olvasod a címet, nyilván felmerül benned a kérdés: miért is osztanánk meg az életünket egy olyan emberrel, aki nem figyel ránk? A kérdés azonban ennél jóval összetettebb.

Akadnak emberek, akik számára nehézséget jelent, hogy a másikra hangolódjanak. És vannak élethelyzetek, amikor bezárulunk, képtelenek vagyunk megnyílni. Attól még, mert egy ilyen helyzetbe kerültél, nem kell feltétlenül otthagynod a párodat: ha mindketten tesztek a változásért, a kommunikációs probléma orvosolható. Nézzük, te mit tudsz tenni.

Ügyelj arra, mikor és hogyan tálalod a témát!

Nem túl bölcs dolog, ha akkor állsz elő a problémával, amikor a kedvesed fáradt, ingerült, máshol jár az esze. Akkor sem jársz azonban jól, ha napokig vársz a panaszod ismertetésével. Hiszen így sikerül teljesen felhúznod magadat, és esetleg már olyasmit a történet mögé képzelsz, amiről a valóságban szó sem volt. Én az utóbbi problémát csak “nyuszika, dugd fel a répád-szindrómának” hívom, az ismert vicc nyomán.

Ha már beszélgettek: vádaskodsz, gyanúsítasz, ítélkezel, ujjal mutogatsz, támadsz? Esetleg szépen higgadtan felvezeted, hogy mi bánt, és tényszerűen, tömören kifejted a számodra ideálisnak tűnő megoldási javaslatot? Érdemes akkor előhozakodni a témával, amikor már letisztult benned, hogy mit is akarsz, és kellőképp higgadt vagy ahhoz, hogy ezt értelmesen elő is tudd adni.

Ne oktasd ki a másikat!

Gondolj csak bele: te mikor nyílsz meg szívesebben, mikor ismerteted nyugodtabban az álláspontodat? Akkor, ha egy hosszú, végeláthatatlan monológot hallasz a hibáidról, vagy ha egy értelmes párbeszéd kezdődik a sötét foltokról, amely során a pozitívumokról is szó esik?

Ne feledd, a pároddal beszélgetsz, nem pedig tanárként egy tanítványoddal az iskolában. Törekedj arra, hogy semmiképpen ne oktasd ki: akkor se, ha esetleg teljesen biztos vagy az igazadban. Csak akkor nyit feléd és hallja meg az érveidet, ha nem érez támadást és tisztában van azzal, hogy szeretik és elfogadják. 

Hallgasd meg az álláspontját!

A nagy marketingguru kommunikátor, Brian Tracy szerint sokszor, amikor panaszkodunk, hogy a másik nem hajlandó meghallgatni minket, valójában mi nem figyelünk rá (eléggé). Lehet, hogy a felszínen meghallgatjuk, de közben már azon kattog az elménk, hogy mit fogunk válaszolni, hogyan fogunk reagálni, miként védjük meg magunkat.

Tanulj meg figyelmes hallgatóság lenni, és rengeteget tanulhatsz nemcsak a másik emberről, de egyúttal magadról is. Apró gesztusokkal jelezd, hogy figyelsz! Bólogass, ints, ismételj el fontosabb részleteket, majd reagálj az elmondottakra, amikor a saját szempontjaidat osztod meg.

Szállj le a döglött lóról! 

Nincs értelme újra és újra régi, már csontig rágott sérelmekkel előhozakodni. Ha a párod korábban megbántott téged, de úgy döntöttél, hogy a történtek ellenére folytatjátok a kapcsolatot, aljas dolog felvetni a régi problémákat. 

Tanulj meg megbocsátani a másiknak, s ha ennek ellenére sem tudsz újra bízni a partneredben, vess véget a kapcsolatnak. Csak tönkreteszitek egymást, ha a több évvel ezelőtt történteken agonizáltok ahelyett, hogy a jelenben élnétek és a jövőre koncentrálnátok.

Egyszerre egy dologra koncentrálj!

Nincs pocsékabb dolog annál, mint amikor a mosogatóban hegyként tornyosulnak előtted a koszos edények. Érthető, ha úgy érzed, hogy nincs erőd belevágni a mosogatás „érdekfeszítő” munkájába. Lényegesen jobban jársz, ha mindig csak az aznapi mosogatnivalóval kell megküzdened – ugyanez a helyzet a lelki szennyessel is.

Ha leültök beszélni egy fontos problémáról, egyszerre csak arra az egy dologra koncentráljatok, akkor is, ha másik három súlyos gondot is napirendre kell vennetek idővel. Hidd el, már maga a tény, hogy beszélgetni kezdtetek, rendkívül fontos. Ez segít abban, hogy később a többi probléma is terítékre kerüljön.

Nyitókép: Unsplash