“Horror” mesék: Miért olvassak ilyet a gyerekemnek?

A Jancsi és Juliskában a szülők kidobják a saját gyerekeiket, majd egy banya fogságban tartja őket és arra készül, hogy az egyiküket megegye. Hófehérkét megmérgezik, Hamupipőkét szolgasorban tartják a mostohatestvérei, az eredeti mesében Csipkerózsikát megerőszakolják.

A hétfejű sárkánynak levágják mind a hét fejét, ömlik a vééér, Pinokkiót pedig a klasszikus verzió szerint felakasztják bűneiért.

Népmesék és műmesék közt is böngészek, és mindig oda jutok, hogy én ilyen szörnyűséget nem olvasok a gyereknek. Mert nem tud majd aludni. Vagy én nem tudok majd aludni. Hogyan lehetséges, hogy évszázadokon keresztül ilyen történetekkel szórakoztatták a gyerekeket? Miért kellene nekem is ezt tennem? Ennél azért már jobbak vagyunk, nem? Igen is, meg nem is.

A hiedelmek, mesék születése, a mesélés kialakulása egybeesik az emberré válással. Yuval Noah Harari (történész)szerint a társadalmi szerveződés alapja, hogy az ember olyat is el tud mesélni, ami nem vele történt meg. Vagy nem történt meg. A sámán táncai a tűz körül az életre készítették fel a törzs tagjait, a regék, legendák minden korban az alapvető emberi értékeket közvetítették, a történelmi mítoszok a múlt és jelen megértésében segítik a modern embert.

Már ennyiből is látszik, hogy a mese valójában nem gyerekeknek íródott. Viszont egy gyerek az ókorban, a középkorban ugyanúgy ott dolgozott a szüleivel a határban, délután megnézett egy akasztást, és utána ott játszott a kocsma mellett, amíg a felnőttek iszogattak. Tíz éves korában pedig inasnak adták, ha szerencséje volt, akkor egy rokonhoz.

Egészen más életet éltek tehát az emberek a klasszikus mesék születése idején, az iparosodás előtt. Másként tekintettek az életre, a halálra vagy a gyerekkorra. De a mesékben még számukra is szörnyű dolgokkal kellett megküzdenie egy hősnek. Ezért olyan helyszínre álmodták meg őket, ami a miénkhez hasonló, de mégis távoli világ.

FORRÁS: UNSPLASH

A mesének az egyik legfontosabb ismérve, hogy ezernyi változata létezik. Mindig a helyi ízlés, hagyományok, vagy az elbeszélő személyisége alakítja. A magyar népmesékből így ismerhetjük ezt a távolságba helyező fordulatot: egyszer volt, hol nem volt. És mégis hol volt például az a sárkány? Hát az Óperencián túl. Szóval rendkívül messze.

Olyan helyen játszódik a sztori, ami elérhetetlen számunkra, és mi is elérhetetlenek vagyunk a mese szereplőinek, szörnyeinek, szörnyűségeinek. Ez a távolság teszi lehetővé, hogy felolvassuk az orrán fém implantátumot viselő kannibál boszorkányról szóló történetet egy ovisnak. Ő ugyanis teljes biztonságban érezheti magát közben, hiszen az Üveghegyen innen él, és mindentől megvédi anyu, apu és a takaró.

Kell-e tehát félni a klasszikus mesék felolvasásától? Nem.

A gyerekek imádják a meséket, ha valamit furának találnak, rákérdeznek. És szeretik, ha a szülők válaszolnak. Ez különösen fontos együtt töltött idő. Ráadásul milliónyi viszonyítási ponttal lesznek gazdagabbak a porontyok. A gonoszság rossz, a bátorság jó, aki különbözik, az is elérheti az álmait. A hős elnyeri a jutalmát, a boldogan élünk, amíg meg nem halunk pedig elérhető állapot.

A mese alakítja a gyermekünk ízlését, a nyitottságát és építi elméjükben az összefüggéseket. Ennél persze még ezerszer többet is jelenthet. Itt elég, ha Boldizsár Ildikó meseterápiás könyveit megemlítem. Legtöbbször inkább a szülőnek van gondja a mesével, ami önmagában elég jó indok, hogy ne olvassa fel a gyermeknek. Ez régen is így volt.

A Grimm fivérek is többször változtattak a meséiken, ha a közízlés úgy kívánta. Aki mindezek ellenére ódzkodik a klasszikusoktól, ma már könnyen talál más olvasmányt. Bár nem muszáj a régi sztorikhoz ragaszkodni, van ennek azért egy másik oldala is, ami elgondolkodtató. Sokszor tapasztalom, hogy gyerekek (akár huszonéves fiatalok is!) nincsenek tisztában a klasszikus történetekkel, így nem is értik azokat a hivatkozásokat, utalásokat, vagy akár vicceket, amik hozzájuk kapcsolódnak.

Tehát a régi mesék ignorálásával mindenképp elvesztünk néhány viszonyítási pontot. 2001-ben hatalmas siker volt a Shrek című animációs film, ami személyes kedvencem – de siker lenne még most is? Ismerik a mai gyerekek azokat a meséket, amik miatt vicces volt az a humoros mesekatyvasz? Jó kérdés, ugye?

Kovács Attila – Holden Rose

Nyitókép: Unsplash