Hypnoszülés: Ahol az anya, apa és a baba is megnyugodhat!
Szerintem kétféle kismama létezik: az egyik típus retteg a szüléstől és annak minden esetleges negatív velejárójától, a másik pedig nem. De szerintem ő hazudik a környezetének, vagy ami még rosszabb: magának is…
Hiszen ki ne félne az ismeretlentől, az annyi misztikummal körbelengetett életet adástól? 2021-ben, amikor az információ (és a dezinformáció) soha nem látott mértékben túlteng minden platformon, fullasztóan hat a kiszolgáltatottsággal éppen megbirkózni próbáló kismamára a rengeteg ellentmondás. Próbál ő szűrni, redukálni, biztos forrásra hagyatkozni, de hát good luck…
Nálam ekkor, kétségbeesésem zenitjén, mintegy isteni közbeavatkozásként jött a képbe az ún. hypnoszülés. Ne tévesszen meg az elnevezés: ez nem rituális emberáldozat, nem az otthonszülés szinonimája, és nem is az akaratod ellenére kotkodácsolós hipnózist takarja. Én úgy definiáltam magamban, hogy a trénerem humbugmentes tudást átadó para-eliminátor, aki gátőr és légzésguru is egyben, gyakorlatilag suttogó.
A módszer “atyja”, az amerikai Marie F. Mongan, nem találta fel a spanyolviaszt, egyszerűen csak összeszedte mindazt a tudást, ami kezdettől fogva a természeti népek és őseink sajátja volt. Ötvözte anatómiai evidenciákkal, és megspékelte meditációs gyakorlatokkal.
Tudtad például, hogy a leszorított állkapocs – amire számomra érthetetlen módon instruálja az orvos a vajúdó nőt a szülés utolsó szakaszában – kifejezetten kontraproduktív? Vagy hogy érdemes begyakorolni a (mit szépítsük, így a legéletszerűbb elmagyarázni) székelő légzést, mert azzal sokat segítesz magadnak és a kisbabádnak? Csoda dolgok ezek! 🙂
Ha valakitől távol áll a relaxáció képessége, az én vagyok. És ugyan hátra van még a puding próbája, az evés, mégis adott a tréning egy olyan megnyugvást, ami átsegít majd az esetleges komplikációkon. Nem ígér ugyanis olyasmit, amit etikátlan volna, nem bagatellizál, nem vonja kétségbe a császármetszés létjogosultságát.
Nem kelti benned azt az érzést, hogy minden kudarc, ami nem háborítatlan és beavatkozás-mentes szülés. Megerősít abban, hogy képes vagy rá, hogy a tested és a babád tudják a dolgukat, és ha bármi közbejön – hiszen ilyen az élet -, azt is felkészültebben fogod tudni lereagálni.
Az alkalmakon az az illető is részt vesz, aki veled lesz a szülőszobán. A tehetetlenség érzését, ami sok férfiban kelt visszatetszést, a kurzus segítségével át lehet fordítani cselekvésbe. Így válik a passzív, hátráltató szereplőből aktív segítővé a leendő apuka.
Helye van a félelmeknek és a kétségek kommunikálásának, de a hangsúly ezek leküzdésén van.
Az első családi csapatmunkára hív tehát a hypnoszülés, amelynek emléke elkísér és löketet ad, amikor arra van szükség. A pozitív szülésélmény után pedig következik az éles bevetés, az anyaság – amitől szintén tartok, mint oly sokan, nyíltan vagy titokban. Túlélési tanácsadó létezik esetleg? Kritikus első 3 hónap terapeuta netalántán? Valaki, bárki? 🙂
Nyitókép: Unsplash