Idén szeretetet és időt kérek a Mikulástól…

Amikor gyerek voltam, és még hittem a télapóban, november környékén mindig kezdett megszületni a fejemben a lista, hogy mit is kérnék tőle idén. Soha nem írtam neki levelet, de mindig megvolt, amit szeretnék.

A legszebb Barbie a boltban, a kedvenc könyvem, plüssállatok, Lego és egyebek. Néha a Mikulás eltalálta, néha nem, de mindig jó ajándékokat kaptam. Most, hogy már jó ideje tudom, hogy nincs télapó, talán még hosszabb a listám, mit is kérnék tőle. Van, aki csak annyit kérne, hogy ne egyedül üljön reggel az asztalnál, hogy éjjel legyen kihez hozzáérjen a lábával.

Legyen ott valaki, akivel bosszantóan lelökik néha egymást az ágyról, de akit a világon mindennél jobban szeret. Van, aki egészséget kér, a kórházban fekvők, vagy akiknek a szeretteik vannak betegen távol. Én ma is szeretetet kérnék, minél többet, amennyire csak lehetőségem van ebben a világban. Nemcsak kérném, de adnám is, annak aki megérdemli, annak aki fontos.

Idén a Mikulástól nem megfogható dolgokat kérnék, inkább érzéseket. Ropogó havat a talpam alá, amikor sétálok haza a Duna-parton, és egy meleg pulóvert, amibe belebújhatok a világ nehézségei elől. Egy ölelő kart, ami megvéd, felmelegít, ha fázom, és egy bögre forrócsokit jó sok mályvacukorral. Idén nem kérek sokat, csak hogy legyen néhány nyugodt perc, amikor boldogan beszélgetünk, és nem a terheket visszük a hátunkon.

Amikor tudunk osztozni a boldogságban is, nem csak a bánatban. Idén csak néhány őszinte, kedves szót kérek, és hogy tudjam, mindenki jól van, aki fontos nekem. Azt kérem, hogy minél tovább emlékezhessek azokra, akik nincsenek már velem, de akiket szüntelenül szeretek még haláluk után is. Bárcsak itt lehetnétek, hogy beszélgessünk és elmesélhessem, mi történt azóta!

FORRÁS: UNSPLASH

Idén, amikor felnézek a fára, a közösen díszített első saját fánkra, boldogságot akarok látni, ahogy visszatükröződik a gömbökben. A megcsillanó reményt, hogy az élet mindig jobb lesz, és nem lefelé haladunk a lejtőn. Idén időt kérek, hogy minél tovább éljenek azok, akik felneveltek, és azok, akik egész életemben segítették az utamat. Mindenki, akinek önmagamat köszönhetem, és azt, hogy boldog lehetek.

Idén a Mikulástól és a Jézuskától nemcsak kérni akarok, hanem hálát is adni a mindennapokért, hogy végre nem kell szoronganom.

Hogy ott tartok az életben, ahol, és hogy mindig előre mentem, akkor is, amikor nehéz volt. Idén hálát adok önmagamért, a szerelemért, a szeretetért és a bátorságért, hogy megpróbáltam legyőzni egy láthatatlan szörnyet. Idén hálás vagyok az érzéseimért, hogy sokszor mélyebben barázdáltak, mint a többi emberé, és hogy bár azt hittem, ez átok, végül mégis rájöttem: a legnagyobb áldás számomra.

Hálás vagyok a hűs téli levegőért, ami tiszta és átjárja a tüdőmet, ahogy sétálok hazafelé. Hálás vagyok, amiért jó illat van, mert ritka már a hóesés így december elején. És amikor az orromra hullik az első pehely, lágyan és simogatóan átjár a tél. Gondolatban már a ropogó havon járok… Az első kívánságom úgy tűnik, már teljesült is.

Nyitókép: Unsplash