II. Erzsébet, aki stabilitást adott a bizonytalan világban

„Fogadom, hogy egész életemet, legyen bár rövid vagy hosszú, az önök szolgálatának szentelem” – mondta a fiatal Erzsébet, aki 25 évesen örökölte meg a brit trónt. Miközben a világ alapjaiban változott meg körülötte, a Királynő 70 éven át biztosította a Monarchia stabilitásának alapkövét. III. Károly előtt nagyon magasan van a léc.

Nagy-Britannia leghosszabb ideig hivatalban lévő uralkodója még az ipari korszakban kezdte meg szolgálatát, haláláról pedig az internet korának köszönhetően a világ legtávolabbi zugában is azonnal értesültek. Uralkodása során 15 brit kormányfő járult a színe elé, a világ számos vezetőjét fogadta, Michelle Obama kedvéért pedig a zéró érintés protokollját is megszegte. A Királynő és a volt amerikai First Lady híres ölelkezős fotója anno bejárta a világsajtót.

Kevés olyan történelmi személyiség van a világon, akiről ennyi embernek van saját élménye, tapasztalata. Még akkor is, ha csak egy aranyozott szélű bögréről mosolyog vissza az illetőre.

A Királynő halott. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy percre az egész világ megrendült, még azokban az államokban is, ahol vitatott az uralkodó öröksége. Egy ideje már lehetett sejteni az elkerülhetetlent, mégis furcsa volt kimondani a szavakat. És még furcsább volt hallani például a saját családtagomat, aki azt mondta: mintha a nagymamáját vesztette volna el.

Valóban, sokan egy egész nemzet nagymamájának tartották, még ha nagyon távol is állt a kontyos, linzert sütő mama képétől. Még ha nem is kedvelte mindenki. Egy dolog viszont biztos: II. Erzsébet maga volt a folytonosság, a fix pont egy állandóan változó világban. A 80 éves, még fekete-fehér tévét néző nyugdíjasban és a 13 éves, iPhone-nal a kezében születő kamaszban egy közös van: a királynő.

Forrás: Wikipedia

Erzsébet pontosan tudta, mit jelent a stabilitás, különösen a turbulens történelmi időszakokban. Bármi is történt, ő mindig jelen volt, akár háború volt, akár betegség, akár botrány a király családban. Ha nagybátyja, VIII. Edward és Wallis Simpson között nem alakul ki az évszázad románca, nem is ülhetett volna trónra, ám miután felesküdött, egy pillanatig se volt kétséges a maradása.

Azonkívül, hogy mindig megjelent, amikor kellett, kifogástalan méltósággal próbálta képviselni a mindenkori semlegességet. A királyi család bármelyik tagjáról ez aligha állítható, épp ezért a Károly felett elterpeszkedő anyai árnyék már most hatalmasnak tűnik.

A Királynő fegyelmezett és kötelességtudó volt a szó klasszikus értelmében. Uralkodása során mindvégig sikerült elérnie, hogy az emberek úgy érezzék, ő az ország lelke. Nem csupán politikai nézeteinek kifejtését kerülte, de a nyilvánosság előtti ellentmondásos kijelentéseket is. Ami nem kis teljesítmény egy állandóan reflektorfényben lévő személytől.

Az Egyesült Királyság uralkodójaként ő volt az, aki felszólította a pártokat a kormányalakításra, és minden, a parlament által elfogadott jogszabályhoz hozzájárulását kellett adnia. Ezenkívül hetente találkozott a miniszterelnökkel a kormányzati ügyek megvitatása miatt, sőt jogilag még tanácsot is adhatott. Az elmúlt évek örvénylő brit közéletét tekintve lettünk volna légy a falon ezeken a találkozókon.

Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy egyre fogyatkozó mérete ellenére a brit birodalom releváns maradjon egy változó világban. Miközben folyamatosan találkozott az alattvalókkal és mosolyogva integetett a legszaftosabb királyi botrányok közepette.

Hiszen a monarchia nem alszik.

Nemzetegyesítő ereje, nyugodt tekintélye és eltökélt bátorsága már 1940-ben megmutatkozott, amikor először beszélt nyilvánosan a nemzethez. Rádióbeszédében azokhoz a gyerekekhez szólt, akik a német bombázások miatt kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat és elszakadtak szüleiktől. A fiatal hercegnő azt mondta: „Mindannyian tudjuk, hogy végül minden rendben lesz. Amikor eljön a béke… nekünk – a ma gyermekeinek – kell majd jobbá és boldogabbá tenni a holnap világát.”

A Királynő ugyancsak szilárd bástyának bizonyult a koronavírus idején is. „Vigasztaljon bennünket, hogy bár még többet kell elviselnünk, de visszatérnek a szebb napok. Újra együtt leszünk a barátainkkal, újra együtt leszünk a családjainkkal, újra találkozunk majd” – mondta a Monarchia feje.

Erzsébet sosem beszélt unikornisokról, amikor vadállatok közeledtek. Nem mondta, hogy mindig minden tökéletesen rendben lesz. Azt se hallgatta el, hogy olykor nagyon sötét napok várnak ránk. Ám mindig azt képviselte, amiben hitt is, hogy a jó végül győz a gonosz felett. 

Nyitókép: Wikipedia