Ha nem indulok be a nyalástól, akkor nem vagyok igazi nő?

Bizonyára sokan emlékeznek közületek az Amerikai Pitéből Vicky (Tara Reid) „nyelvtornádó” élményére, aki éppen akkor kiabálja a lent ügyködő Kevinnek, hogy „ I’m coming!”, amikor az apja be akar menni a szobájába, hogy lehívja őt vacsorázni.

Az ehhez hasonló trash jeleneteket tartalmazó vígjátékon férfigenerációk sora nőtt fel abban a tudatban, hogy ez a fajta stimuláció a legmagasabb szintű boldogság minden nő számára. Azóta eltelt 25 év, mégsem sikerült felülírni ezt a kondicionálást egy új narratívával.

Megszámolni sem tudom, hányszor kapok kellemetlen és bántó megjegyzéseket, amikor közlöm az aktuális partneremmel, hogy nem vagyok különösebben oda a lefetyelésért. „De hát minden nő szereti, ha kinyalják”, „Ne legyél már ilyen szégyellős”. A kedvencem pedig Mr. Magabiztos szövege: „Most figyelj bébi, úgy kinyallak, hogy spriccelve fogsz elélvezni” (Persze, persze…)

Magamat hibáztatom, amiért sokáig nem mertem kiállni a saját igényeim, preferenciáim mellett.

Utólag visszatekintve már tiszta a kép. Attól féltem, ha kiderül, hogy ebből a szempontól más vagyok, akkor nem fognak a férfiak vonzódni hozzám, és frigidnek, fantáziátlannak gondolnak. Így hát kéjesen nyögdécseltem, fújtattam, vonaglottam, egyszóval Oscar-értékű műsort adtam elő, hogy a másik fél büszke lehessen a teljesítményére. (Zárójelben azért gyorsan hozzátenném: szeretek orált adni, mert beindít a látvány, hogy úgy láthatom a páromat, mint senki más.)

Csak a kölcsönösség elve nem működik nálam

Pedig esküszöm megpróbáltam felnőni a feladathoz, de minden igyekeztem ellenére sem sikerült átadni magam az „egetrengető” érzésnek. Mielőtt azonban bárki elkezdene okoskodni, hogy valamit rosszul csinálok, nincs elég önbizalmam, vagy a partnereim analfabéták voltak az ágyban, jelzem: konkrét okai vannak, amiért nem igazán rajongok a nyalifaliért.

Kép forrása: Midjourney

Az első, ami a legfontosabb a számomra az intimitás terén, hogy megélhessem a közelség élményét. Ha a partnerem feje eltűnik a combjaim között, valahogy távolivá teszi az egész együttlétet. Ráadásul az a nyomás, hogy  a másik valami olyasmit csinál, amire nem feltétlenül vágyom, némi szorongást kelt bennem. Ez pedig az orgazmus legfőbb ellensége. A másik ok, hogy az én világomban sokkal izgalmasabb, intenzívebb tevékenységek léteznek annál, mint amit egy nyelv képes nyújtani. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez sok esetben deal breaker, megértem. De negyvenen túl már nem akarok sztereotip sémákat követni, szerepeket játszani, hazudozni. A színlelés kimerítő, és megmérgez mindent. Szerintem a jó szex nem egy konkrét szexuális manőverről, hanem az őszinte, tabumentes, kölcsönös kommunikációról szól.

Nyitókép: Unsplash