Irigylem azokat, akik mernek élni…

Már kiskorában vágyott utánuk. A többiek után, akik visítva, koszosan szaladgáltak az utca porában, míg ő a kovácsoltvas kerítés mögül nézte ámulva a tombolásukat. Egyszerre volt ijesztő és lenyűgöző.

Ha észrevették, a tökéletes kert tökéletes gyümölcsfái közé bújt előlük – aztán jött nagymama, és beparancsolta a házba. Az általános iskola évei csendesen és álomszerűen teltek. Hátul ült, mintha semmi köze nem lett volna az osztályhoz és a valósághoz. De akkor is folyamatosan figyelte őket – a többieket, akik mertek élni. Mert érdekesek voltak, hangosak, vadak és bohók.

Rágót ragasztottak a padra, egyest kaptak puskázásért, és feleseltek a tanárnak. Az utóbbi teljesen megbotránkoztatta, de egyszer titokban elképzelte, hogy ő is megteszi, és kiszáradt a torka izgalmában. A gimiben tanulmányi versenyekre járt, könyvtárba és haza. Mindennek megfelelt, magáévá tette az összes szabályt – tudta, milyen egy jókislány, később egy úrihölgy.

A többiek szerelmesek lettek, összevesztek, kibékültek. Csókolóztak az utcán, kölcsön lakásokba jártak szexelni. Vadas Lili lebukott egy hamisított orvosi igazolással, kirúgták. A jóképű, szépszemű Bálint teherbe ejtette Csongrád Katit. Ő pedig borzongva nézte, milyen szélsőségeken mennek keresztül azok, akik mernek élni. Micsoda ingerek érik őket, mennyi förtelmes történés!

Szabályszegők – gondolta borzongva, miközben vörösödő arccal próbálta elnyomni a szívéből feltörő irigykedést. Az egyetem után jó házasságot kötött, jó családból való fiúval. Volt pénz, szép ház, jó hivatás. Gyerek is lett, három. Közben továbbképezte magát, mert úgy illik. Pelenkák és szakkönyvek között ébredt és feküdt, az ordító kicsik között is csinosan, tökéletes frizurával.

FORRÁS: UNSPLASH

Kéthetente este kötelességtudóan ledobta magáról drága csipkehálóingét, hogy a férje alá feküdjön, aki mindig ugyanúgy és ugyanolyan idegen tekintettel tette magáévá. Miután lehengeredett róla, együtt nézték a tévét. Nem sok ideje volt a külvilágra, de azért hallotta, hogy Vadas Lilit kidobta a második férje egy motoros fenegyerek miatt.

Az erdőben szexeltek, rajtakapta őket egy kirándulócsoport, a videó felkerült a YouTube-ra, így tudta meg a férj. „Közönséges történet” – gondolta ő megborzongva az ítélkezéstől, de az arca valamiért akkor is vörös lett, mint rég. Egyszer Csongrád Katival is találkozott. Egy szerencsétlen estén lerobbant a kocsija, és kénytelen volt bemenni egy épp csak elfogadható szórakozóhelyre, míg kiér a taxi.

A mosdóban látta meg Katit, részegen, a padlón zokogva. Szerelmi csalódás – ennyit értett. Egy ideig állt felette, értetlen vágyódással a szívében, aztán hazamenekült. Szorosan megölelte csendesen játszó, furán közömbös gyerekeit, és idegennek tűnő férjét, de hiába. Napokig kínozta a kérdés, milyen lehet ekkora hévvel szeretni, szenvedni, sírni, élni… Milyen lehet „többieknek” lenni?

Hiába tett bármit, hiába foglalta el magát, a gondolat üldözni kezdte. Rájött, hogy irigyli a többiek hibáit, mert minden félresikerült lépésüket örömök, vágyak, ingerek kísérik. A folytonos szürkeségben nincs ilyen – ébredt rá ijedten. Ott semmi sincs.

Persze, a “semmi” kiszámíthatóan nyugalmas és a szabályok keretein belül való – de vajon érdemes így élni?

Az évek teltek. Hiába tűnődött olykor, egyre nagyobb hiányérzettel a szívében, mindig volt valami kényelmes és FONTOS pótcselekvés, ami illendőnek és helyénvalónak bizonyult. Amiről azt hitte, majd betölti a lelkében tátongó űrt. És nem változott semmi – jól nevelt gyerekei kirepültek, a férje továbbra is idegen maradt. Ő pedig már tudatosan kereste a többiekről szóló híreket.

Vadas Lili boldog nagymama, ötszörös. A szépszemű Bálint 50 évesen meghalt, de addig három ember helyett élt. Csongrád Kati nyugdíjasként is mindig másba szerelmes, most egy tengerparti városban lakik a kedvesével. Az utolsó 15 év álomként röppent el. A végső napon sokan álltak az ágya körül. Egy idegen tekintetű, ősz hajú alak: a férje. Sajnálkozó, de türelmetlennek látszó középkorúak: a gyerekei.

Küszöbön volt az utolsó pillanat, tudta, hogy el kellene köszönnie – de most, a haldoklás delíriumában már nem ment olyan jól az elfojtás, mint mindig. Hiába nézett rá várakozóan a családja, csak a többiekre tudott gondolni: Csongrád Katira, Vadas Lilire, a szépszemű Bálintra… Mindenkire, aki mert élni.

Azon gyötrődött, vajon melyikük döntött jól. Ő maga? Vagy azok, akik beengedték életükbe a fájdalmat, a hibákat, a tévedéseket, de ezzel együtt az örömöket is? Ám nem volt módja megfejteni a választ – az ideje elfogyott, és örökre lehunyta a szemét.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr