Egész nap üzenget, mégsem akar találkozni?

Az online társkeresés világában piszkosul idegesítő jelenség a sehová sem vezető csetelgetés. Az elmúlt években megszámlálhatatlanul sok órát töltöttem a profilok nézegetésével a különféle társkereső appokon. 

Túlestem már tonnányi randevún, barátkoztam, szerelembe estem, kiégtem, újra regisztráltam, meggyőzve magam arról, hogy sokat veszíthetek, ha végleg feladom. Azt hiszem, ennyi húzogatás után nyugodtan kijelenthetem: sokat tanultam a férfiakról. A „férfiak” ebben az esetben olyan személyeket jelentenek, akikre feleslegesen vesztegettem az időmet, az energiámat, a hitemet.

Sajnos eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy kísértetiesen hasonló forgatókönyv játszódik le a virtuális vadászmezőn.  

Párba állunk, elindul az ismerkedés, jönnek-mennek az üzenetek. Azután az illető (jó esetben) felveti a találkozás lehetőségét, csak épp nem közöl konkrét dátumot. Mivel hamarosan elutazik/vizsgázik/állást vált/műtétje lesz/másik lakásba költözik. Itt kissé megreked a sztori, majd néhány nap (hét) elteltével újabb pittyegés, levélváltás következik. „Fussunk össze”, „majd kitaláljuk a részleteket”, a „jövő hét jónak tűnik”, és kezdődik az egész elölről. Iszonyúan idegesítő és kontraproduktív ez a fajta hozzáállás, hiszen minél hosszabb a levelezési folyamat, annál nagyobb a csalódás esélye. És annál kisebb a lelkesedés.

Kép forrása: Midjourney

Mostanában sokat gondolkodtam ezen a jelenségen, és a saját tapasztalataim, illetve a barátnőim, ismerőseim hasonló történetei alapján végül többféle okot találtam. Kezdem azzal, hogy a férfiak egy része csupán „ego-töltőként használja a nőket, elismerést, pozitív visszajelzést kicsikarva, és esze ágában sincs szintet lépni. (Úgy tapasztalom, hogy a fiatalabb jelöltek közül sokan nem is valódi embereket látnak a „match”-ek mögött, hanem valamiféle versenyen nyert trófeát.)

Másik részük fogyasztói attitűddel közelíti meg az ismerkedést

Az a nő, aki szexibb, fiatalabb, izgalmasabb, sokkal előnyösebb választásnak ígérkezik, így hát előrébb kerül a sorban, a többiek pedig kiesnek a kosárból. De a csetbajnokok között akadnak olyanok is, akik egyáltalán nem úgy néznek ki a valóságban, mint a fotókon. Ők valószínűleg rettegnek a lelepleződéstől, a kudarctól. És néha egészen banális okai is lehetnek annak, ha valaki beéri puszta irkálással. Pl. unaloműzés, pótcselekvés, lustaság, családi állapot stb.

Bármi legyen is a magyarázat, az efféle lebegtető, sehová sem tartó körök idézik elő, hogy a párkeresés frusztrálóvá és kimerítővé váljon. Lehet csűrni-csavarni a dolgokat, de nincs túl sok értelme. Szerintem a mielőbbi találkozási szándék az egyik legjobb mutatója annak, hogy valaki valóban érdeklődik irántam. Én pedig nem sunyi/szerencsétlen /manipulatív/unatkozó időrablót, hanem társat keresek.

Nyitókép: Midjourney