Ma már a nők kérnek farokfotót?

Lehet, hogy a magam 46 évével öregnek számítok a randipiacon, de vannak dolgok, amikkel nem tudok, és nem is akarok azonosulni.

Bár nem rajongok a „Bezzeg az én időmben” frázisért, mégis örülök annak, hogy olyan világban nőttem fel, ahol a maihoz képest sokkal természetesebben, kedvesebben, romantikusabban zajlott az ismerkedés.  Röviden összefoglalva: játszma- és érdekmentesen. Ha megtetszett egy lány, elhívtam moziba, cukrászdába, vagy csak úgy sétálni, és sokszor hetek teltek el, mire végre megcsókoltuk egymást. És pont ettől vált az egész történet szívdobogósan varázslatossá és izgalmassá.

Ma már minden más

De mostanra minden megváltozott, és gyakran érzem úgy, mintha a dating appokon az a néhány levélváltás csupán egy lefutandó muszájkör lenne a lélektelen sz*xig. Gyakran hallani a nők szájából, hogy utálják a farokfotókat (és most nem az engedély nélküli, váratlanul érkező fényképekre gondolok, ami teljes mértékben érthető). Ez az állítás azonban gyökeresen ellentmond a személyes élményeimnek, ugyanis az elmúlt hónapok során rengeteg nő kért tőlem intim képeket.

Ennek gyanítom, az az oka, hogy az illető tudni akarja, mit vásárol a (hús)piacon, és a kiválasztott portéka milyen paraméterekkel rendelkezik. Az egyik barátnőm szerint nincs ebben semmi rossz és elítélendő, hiszen  rengeteg energiát meg lehet spórolni, ha már online kiderül, hogy a potenciális jelölt nem ugorja meg a lécet.

A nők túl vannak sz*xualizálva

A randisztorijaimra gondolva azt tapasztalom, hogy egyes nők túl vannak sz*xualizálva, és annyira gátlástalanok, rámenősek, aminek nem sok köze van a valódi erotikához. Ezek a perszónák a garantált kufircolásra hajtanak és tényleg nem akarják vesztegetni az idejüket.

Én azonban az ilyesfajta kérésektől mindig zavarba jövök, pedig nem vagyok sem prűd, sem álszent. Jó múltkorában beszélgettem egy fodrász hölggyel, aki szeretett volna friss fotókat látni rólam, ezért küldtem neki egy munka közbeni szelfit. A válasza teljesen letaglózott, azt írta: “Biztosan kicsi a farkad, azért nem akarod mutogatni.” (Egyébként nem kicsi. 🙂 )

kép forrása: Midjourney

Aztán összeakadtam egy másik furcsa nővel, akinek a viselkedése szöges ellentétben állt az enyhén szólva filozofikus adatlapjával. A magát erősen intellektuálisnak aposztrofáló hölgy az egyik levelében éles váltással elkezdte fejtegetni, hogy ő mindig az első együttlét után dönt az ismerkedés további sorsáról. Ehhez persze szüksége van bizonyos impressziókra. És ha ő nem árul zsákbamacskát (ergo megvillantotta a fürdőhabos p*nciját), akkor cserébe ugyanezt várja el tőlem.

Tényleg kiakasztó, ha én nem erre vágyom?

A legijesztőbb az egészben, hogy dührohamot kapott, amikor elutasítottam a kérését, és annyira kikelt magából, hogy a maradék kedvemet is elvette a társkereséstől. Sajnos nem ő volt az egyetlen, aki a meztelen ágyékom lefényképezésére szólított fel, és sorolhatnék még példákat, de inkább elfelejteném őket.

Mostanában úgy érzékelem, hogy inkább a fiatalabb generációba tartozók azok, akik sok esetben abszurd és irracionális elképzelésekkel vágnak neki a társkeresésnek. Ám ha fogalmuk sincs róla, mit jelent normálisan ismerkedni, akkor mégis hogyan akarnak normális kapcsolatban élni?

Ciki vagy nem, klasszikus értékeket valló emberként képtelen vagyok azonosulni ezzel az attitűddel, minden idegszálam tiltakozik a primitív, obszcén és öncélú kitárulkozás ellen. Egyszerűen nem akarok olyasvalakivel beszélgetni, aki már azelőtt meghozza a döntést, mielőtt a valóság elkezdődne.

Gábor történetét Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Midjourney