30 feletti ismerkedés – várjuk, hogy a normálisak elváljanak…

Milyen esélyekkel indulsz 30 felett a társkeresésben? Kik azok a lehetséges jelöltek, akik még elérhetőek? Tényleg már csak komoly kompromisszumok árán sikerülhet valakinek egy tartós kapcsolatba kerülnie?

Mások a lehetőségek 20-30-40 évesen

A húszas éveink elején még nincsenek olyan komoly elvárásaink a párkapcsolatainkat illetően. Nem annyira számít az egzisztencia, a közös jövőkép, hasonló életszemlélet. Hiszen mi sem vagyunk még teljesen kiforrottak, még keressük magunkat, és nem biztos, hogy tudjuk, hol leszünk pár év múlva.

Aztán szépen lassan megszilárdul a jellemünk, kialakulnak pontos elképzeléseink, vágyaink, céljaink. És jellemzően sokan ilyenkor kerülnek bele egy komoly kapcsolatba. 30 körül mindenki házasodik, gyereket vár, már a másodikat jelentik be, dúl a szerelem meg a komoly felnőtt élet.

Aki 30 körül egyedül van, azzal valami nem stimmel?

Abban az esetben, ha hosszú távra – akár egész életedre – keresel párt magadnak – és nem éred be akárkivel -, valószínűleg nem lesz könnyű dolgod. Akik 30 körül évek óta a társkeresőkön bolyonganak, azokkal valami nem stimmel. Ez egy szemét általánosításnak tűnhet, de van némi alapja. Igen, biztos vannak olyanok is, akik csak szerencsétlenek voltak, de olyanok is, akik seggfejek és nem kompatibilis másokkal. Vagy akár csak annyi a bökkenő, hogy az illetőnek irreális elképzelései vannak a párkapcsolatokról, túl magasra teszi a lécet, amit senki nem tud megugrani. Vagy egy komoly lelki sérülést nem tudott kiheverni, és emiatt nem tud újra bízni és kötődni.

Szóval ez nem azt jelenti, hogy mindenki teljesen csődömeg, aki nem talál magának párt, de ha hosszú távon folyamatosan rossz emberekbe fut bele, vagy valami miatt mindig kisiklanak az ismerkedései, akkor ezzel foglalkozni kellene. Biztos van valamilyen minta, ami ismétlődik és meg kellene törnie.

Nem a te dolgod, hogy a másikat megmentsd

Sokan gondolják azt, hogy na majd én meggyógyítom, megváltoztatom, megmentem a kiszemeltemet. Ami talán meg is történhet ha a másik hajlandó nyitni. Viszont általában aki hajlandó a változásra, az már saját maga is elkezdte a belső munkát, amiben egy támogató partner csak segítség lehet. Tehát röviden: sokkal nagyobb az esélye, hogy elcseszel egy csomó időt valakivel, akin nem tudsz segíteni. Ezért sokkal jobban járnál, ha olyanra fordítod az energiádat, akivel könnyen megy az ismerkedés, nem nyűglődés a kapcsolatépítés, hanem egy dinamikus, felszabadult folyamat.

Várjuk, hogy a normális házasok elváljanak

Egy videóban hallottam egy lánytól, hogy szerinte a harmincas években ismerkedés azt jelenti, hogy megvárjuk, amíg a normális házas embere elválnak és lesz esélyünk nekünk velük összejönni. Ami részben vicces gondolat, részben pedig van némi realitása. A harmincas éveinkben lehet a “következő kör” a párkapcsolati életünkben. Nagyon sokan vannak, akik ekkora válnak el és lesznek egyedülállók akár 1-2 gyerekkel.

Nekem meggyőződésem, hogy van egy nagyon rövid időablak, amikor normális, elköteleződésre képes emberekkel meg lehet ismerkedni. Egy komoly kapcsolat után kell egy kis regenerálódás. Ez olykor egy másik párkapcsolat (vagy pár alkalmi kapcsolat) formájában ölt testet. Ezek ilyen pár hónapos kis történetek, amiknek az a szerepük, hogy sikerüljön érzelmileg és mentálisan is lezárni az előző partnert. De mivel ez még egy lelkileg meglehetősen zaklatott állapotban történik, ritkán lesz ebből a “regeneráló” kapcsolatban holtomiglan-holtodiglan.

Kép forrása: Midjourney

Amint az a szakasz lezárul, kisimul a víztükör, és nem a kusza érzelmek hullámoztatják az ember lelkét, akkor jön el az az időszak, amikor készen állhat egy tartós kapcsolatra. Amikor nem akar kényszeresen megismeri valakit, bosszút állni, kiegyenlíteni, kiengedni a gőzt, csak kinyitja az ajtót a lehetőségeknek. Ha jön valaki, akitől megkapja azt a megbecsülést, szeretetet, amire vágyik, akkor hajlandó nyitni felé.

Na, ez az ablak, amikor meg lehet ismerkedni, azokkal az elköteleződni hajlandó normális nőkkel/férfiakkal, akik nemrég lettek  újra egyedülállóak. És szerintem az ilyen emberek nem maradnak túl sokáig parlagon. Elmondom, miért. Ha te rendben vagy magaddal, normális kapcsolatot szeretnél, amiért hajlandó vagy tenni is, és nem vagy kíváncsi semmilyen b*szakodásra, akkor:

• Nem tűröd el, hogy szórakozzanak veled, ha valaki komolytalan, megbízhatatlan, az megy a levesbe
• Nem ragadsz le zsákutca kapcsolatokban, hiszen neked nem erre van szükséged
• Nem a különféle traumáid löknek egyik ember karjából a másikéba
• Nem fecsérled az időd valamire, ami nem akar működni

Ez pedig azért fontos, mert ha sok toxikus kapcsolatba bonyolódunk bele, az minket is mérgez, bizalmatlanná, zárkózottá tesz. Ez pedig egyre jobban megnehezíti a további ismerkedést. Ha viszont meg tudjuk húzni a határainkat, akkor nagyobb az esélye, hogy ezek elkerülnek. Amikor pedig egy hozzánk hasonló értékekkel rendelkező emberrel találkozunk, akkor teljesen magától értetődően alakul a kapcsolat és hamar meg is szilárdul.

Nyitókép: Midjourney