Kemény férfi vagy, vagy csak gyáva?

Azt hiszem, minden pasinak van egy képe, hogy milyen férfi akarna lenni. Olyan, mint az édesapja volt, vagy pont nem olyan. Fiatal korunkban innen-onnan összeollózunk általunk férfiasnak tartott tulajdonságokat, jellemzőket, amikből felépítjük magunkat.

Milyen egy igazi férfi a társadalom a nők szemében? Ezek a jellemzők koronként változnak, és kétségtelenül befolyásolják az ebben az időben élő férfiak önképét. Nyilván azért vannak olyan alapvetések, amiket szinte állandónak tekinthetünk, és nem nagyon lehet mellélőni velük. Kivétel, ha félreértelmezzük őket.

Tehát ha sikerül kinőni a kamaszos hevületeket, amikor még azt hittük, hogy akkor vagyunk igazi férfiak, ha Jean-Claude Van Damme-os pörgőrúgásokkal védjük meg a szerelmünk becsületét, és utána félmeztelenül, rezzenéstelen arccal sétálunk el a naplementébe. Vagy Vin Dieseles mogorvasággal gyorsuljuk le a tuningolt, szakadt Honda Civicünkkel a piros lámpánál ácsorgó kisnyugdíjas Skoda 120-át. Akkor talán egy kicsit kifinomultabb elvárásokat támasztunk magunkkal szemben.

Megmaradnak olyan alapgondolatok, hogy egy férfi nyújtson biztonságot, legyen tartása, legyen becsülete (?), egy férfi erős fizikailag, és lelkileg is. Egy vágtázó grizzly medve hátán is ki tudja elégíteni a kedvesét. Ha magyar vagy, akkor közben illik hátrafelé nyilazni is. Valamire. Ellenség az mindig van.

Szóval egy férfi nem lehet gyenge, eltévedt, gyáva, bizonytalan, potenciazavaros. Mert ezek azonnal lerombolják a bennünk élő férfiasság nimbuszát. Azt hiszem, az önmagában nem is jelent problémát, ha valaki ilyesmire törekszik. Jó dolog egy nehéz helyzetben is megpróbálni valamiből erőt meríteni, kitartónak lenni, szembenézni a nehézségekkel, megoldást keresni a problémákra. Olyan társa lenni valakinek, akire mindig lehet számítani, támaszkodni. Aki akár egzisztenciálisan, lelkileg, fizikailag is biztonságérzetet tud sugározni.

Forrás: pexels.com

A baj akkor van, ha valaki már görcsösen és ostobán meg akar felelni ezeknek a maga elé állított ideáknak. Amikor fél óra bolyongás után sem tudja valaki beismerni, hogy kurvára eltévedt. Mert eltévedni nem férfias, segítséget, útbaigazítást kérni béna, megalázó dolog. Pedig izzadva forgatni a térképet vagy nyomkodni az elcsesződött GPS-t teljesen nevetségessé tesz. Sőt, kifejezetten bosszantó, hogyha a sérülékeny kis egód védelme miatt késtek el valahonnan.

Ugyanez igaz arra is, hogy a férfi lelkileg erős. Neki aztán nincsenek problémái. A pszichológusok kuruzslók, a párterápia pénzlehúzás. Semmiféle gyengeséget nem szabad  kimutatni, mert az szégyenletes. Sokkal férfiasabb, ha egy értekezlet után pánikrohamot kapsz és a WC-ben elbújva hiperventillálsz. De azt nem látja senki. A zuhanyzóban is lehet bőgni, miután kirakott a barátnőd, mert nem tudtátok megoldani a problémáitokat. Többek között azt, hogy a stressz miatt fél éve nem állt fel a farkad.

De ugye egy férfi elviseli a nehézségeket, és nem picsog rajta. Aztán ha valaki megkérdezi, hogy mi a helyzet, miért nézel ki úgy mint a mosott szar, és miért van kibőgve a szemed, akkor okosan elütöd azzal, hogy ááá, csak füveztél a haverokkal, a csajod meg azért lépett le, mert megdugtad három barátnőjét is. Dehát mit tehetnél, ha egyszerűen ilyen fékezhetetlen férfiállat vagy?

Tényleg vicces, hogy milyen sokszor derül ki egy rendíthetetlenek tűnő férfiról, hogy belül még mindig egy elveszett kisgyerek, aki görcsösen ragaszkodik a férfiasságról kialakított képéhez, és fél azt egy kicsit is elengedni, mert nem tudja, hogy mihez kezdene az álbiztonságon kívül. És inkább fejjel megy a falnak, összetöri magát, és másokat is, csak azért, hogy megmaradjon az illúzió. Nem tudja, hogy maradhatna meg az önbecsülése, ha beismerné, hogy olykor ő is elgyengül, hibázik, nem tudja a választ az élete fontos kérdéseire.

Pedig szerintem azt kellene szem előtt tartani, hogy egy férfi képes megoldani a problémákat. Nem bújik el előlük, nem menekül el, nem hazudja azt, hogy nem léteznek. Mert ez az, ami gyávaság. Ez az, ami gyengeség. Nem szembenézni és nem megbirkózni valamivel. Persze sokkal menőbbnek tűnne, ha egy sárkányt kellene legyőzni és hősiesen levágni mind a hét fejét. De az életben nem lehet mindent megoldani erőből.

Ott tudod megmutatni, hogy bátor vagy, ahol félsz.

Ez pedig lehet egy olyan dolog, hogy szembenézel azzal, hogy miért félsz elköteleződni. Miért félsz attól, hogy ha családot alapítasz, akkor az ugyanolyan rossz lesz, mint amiben gyerekként éltél? Miért félsz felelősséget vállalni? Miért stresszel sokkal jobban egy munkahelyi feladat, mint kellene?

Miért nem mersz beszélni azokról a folyamatokról, amik benned zajlanak? A világ bonyolultabb hely lett, felgyorsult, összekuszálódott. Már máshogy kell helytállni, mint pár évtizeddel ezelőtt. Rugalmasnak kell lenni, és tudni kell alkalmazkodni, mert a “kemény” férfi megtörik…

Nyitókép: pexels.com