Ki a hibás, ha túlsúlyos utasok közé szorulsz?

Addig tart a személyes szabadságod, amíg ezzel mások szabadságát nem korlátozod. Tehát egy egyenlőségen alapuló társadalomban te nem lehetsz mások kárára szabadabb. Ugye?

Körbejárta a netet egy történet, amiben egy nő arról posztolt a Twitteren, hogy egy repülőutat végig két túlsúlyos utas közé szorulva töltött. Ez pedig nem tetszett neki, nagyon nem. Azt írta, hogy számára elfogadhatatlan, hogy úgy kelljen töltenie az egész repülőutat, hogy közben végig hozzáérnek a testéhez idegen emberek. Aztán kicsit tovább is ment és arról írt, hogy az ilyen méretű kövérség már mennyire nem normális.

A kommentelők is beszálltak a játékba

Rengeteg reakció érkezett a posztjára pro és kontra. Voltak, akik egyetértettek vele, mások pedig úgy gondolták, hogy a kiakadása igencsak túlzó és testszégyenítő. Később a légitársaság is reagált, de csak annyit, hogy az utasaik különböző méretűek és alakúak, sajnálják, ha kellemetlenül utazott.

Na, de akkor kinek van igaza?

Nyilván teljesen szubjektív, hogy ki hogyan foglal állást, de én azért leírnék pár egyszerű tényt ezzel az egész helyzettel kapcsolatban. Aztán majd ki-ki eldönti, hogy mit gondol erről a helyzetről. Ami nem azért fontos, hogy csámcsogjunk ezen a vihar a biliben szitun… Hanem azért, hogy beszéljünk egy kicsit arról, hogy hol a határ a másik ember személyének tiszteletében, és ki mikor lépi át azt?

Mit is tesz a légitársaság?

A légitársaság azt mondja, hogy különböző méretű és formájú utasaik vannak, ők mégis csak egy méretű ülésekkel szerelik fel a gépeiket. Az én meglátásom szerint ez meglehetősen diszkriminatív. Hiszen ezzel azt sugallják, hogy ez az átlagos, ez a normális, ha te ebben nem férsz el, akkor veled van a baj. Vagy legalábbis nagy ívben tesznek rá, hogy neked milyenek a személyes igényeid – pedig tisztában vannak azzal, hogy eltérő adottságú utasaik vannak.

Úgyhogy számomra a magas lóról érkező kommentjük az elfogadás nevében elég nevetséges. Ha valóban támogatni akarnák a sokféleség elfogadását, akkor a profitmaximalizáció helyett a kényelem optimalizálására törekednének. Tehát ne több kicsi szék legyen, hanem valamivel kevesebb, de nagyobb méretűek is.

Az utasok szemszögéből megközelítve

Ebben az esetben túlsúlyos emberek kerültek a célkeresztbe, de egyáltalán nem csak ők okozhatnának gondot. Eddie Hall professzionális erősember posztolt poénból olyan képet, ahol egy repülőn ül az ő csekély kis 140 kilójával, és konkréten szinte három széket teljesen elfoglal. Egy testépítő sem fog elférni kényelmesen egy ilyen ülésben. Én pedig, mint utas (és szerintem ezzel nem vagyok egyedül) nem vágyom arra, hogy egy repülőúton összeizzadjunk sem egy túlsúlyos, sem egy izmos emberrel.

Nem számít, hogy túl sokat evett, hogy valamilyen betegsége van, vagy rommá edzette magát. Ilyen szempontból nem fontos, hogy neki mi a háttérsztorija. Nekem csak az számít, hogy ne érezzem magam kellemetlenül órákon keresztül. 

Sokfélék vagyunk ugyebár, és vannak, akik sokkal nehezebben viselik a repülést, a bezártságot, az embereket. Azt gondolom, hogy az a normális, ha mindenki megkaphatja azt a minimális személyes teret, amibe nem tolakszik bele senki. Az, hogy ne érjen senki akaratom ellenére a testemhez, az egyik legalapvetőbb emberi jog. Az más kérdés, hogy ezt hogyan fogalmazza meg a sértett.

Plus size utasként

Na, de itt a másik oldal, hogy szerencsétlen extrább méretű utas sem feltétlenül akarna másokhoz préselődve utazni. Gondolom, ő ugyanúgy nem boldog attól, hogy kicsi székekbe szorulva, másokra tapadva kell utaznia. Tehát őt ugyanúgy nem lehet hibáztatni az adott helyzetben, hogy miért kellett neki ekkorára nőnie.

Mindenkinek joga van hozzá, hogy akkora helyet töltsön ki a világban, ami neki jólesik. Az más kérdés, hogy ez ebben az esetben a másik helyéből is elvett egy keveset. Valóban bunkóság az utast cseszteni, akinek annyi a bűne, hogy ott volt a repülőn. Nem direkt terjeszkedett a másik térfelére, nem a táskáját pakolta oda, nem a lábát tette fel a székére.

Mi lehet a demokratikus megoldás?

Én nem gondolom, hogy akkor vagyunk elfogadóak, ha különböző embereknek egyforma lehetőségeket biztosítunk. Ez kifejezetten baromság, és az eltérő igények figyelmen kívül hagyása. Nem azzal diszkriminálunk valakit, ha azt mondjuk, hogy te nagyobb vagy, neked nagyobb helyre van szükséged. Ez egy egyszerű ténymegállapítás, a különbözőségek felismerése és elfogadása.

Ha te más vagy, de ennek ellenére bele vagy kényszerítve a standardbe, na, az a diszkrimináció. Mert a kutyát nem érdekli, hogy te eltérő méretű és formájú vagy – érd be ugyanazzal, amivel az átlag! Vannak olyan légitársaságok, ahol a nagyobb méretű utasok két jegyet foglalhatnak az ilyen problémák elkerülése érdekében. Nyilván ez plusz költséget jelenthet.

Végül összegezve ezt az egészet, én azt gondolom, hogy mindenkinek joga van a privát teréhez: a kicsi, közepes és nagy embereknek is. Teljesen jogos, ha kiakaszt valakit, ha összepréselik. De a helyzetnek nem az a megoldása, hogy a túlsúlyos embereket csesztetjük, mert az belátható, hogy úgysem lehet mindenkit ideális méretűvé töpöríteni. A másik oldalról azzal védekezni sem jófejség, hogy ekkora vagyok, viseld el ha rád ülök! A megoldás az eltérő méretű ülőhelyekben lenne, vagy legalább a dupla ülésfoglalásban. Leginkább a légitársaságok tudnak tenni ezért, szóval rájuk kellene mutogatni, nem egymásra.

Nyitókép: Unsplash