Ki nevelte ilyenre a mostani “neveletlen generációt”?
Olykor szembejönnek velem olyan bejegyzések, amikben a mai gyerekeket szidják, a mai nevelni nem tudó szülőkkel együtt. Nyilván ez marha nagy segítség egy amúgy is elvárásmániás világban…
Régen, mivel generációk éltek együtt, tán ez a része könnyebb volt az életnek, csak valamiért ezt sokan elfelejtik. „Akik most iskolába járnak, azok a neveletlen szülők neveletlen gyerekei!” – olvastam nemrég… De ezeket a neveletlen szülőket ki nevelte? Kik azok, akik nem tanították meg őket, hogyan kell gyereket nevelni és ezt az egészet jól csinálni?
Azok, akik a 60-as években például egy Elvis Presley koncerten bugyikat és melltartókat hajigáltak fel a színpadra. Bezzeg, ha az én lányaim csinálnak majd ilyet, az lesz, hogy az anyjuk is inkább NEVELTE volna őket, ahelyett, hogy hülye cikkeket publikál…
Most ott tartunk, hogy nyilvánosan kritizálnak szülőket azért is, hogy mit keresnek 16 éves fiatalok este az utcán, holott régen 18 évesen – vagy előbb – soknak már családja volt, és 20 éves kor alatt többgyermekes szülők voltak. Most meg, ha terhes lesz egy fiatal lány, elhordják mindenféle kurvának, és megint jön az, hogy bírálják a családot.
Úgy látom, hogy a legtöbb dolgot fekete-fehérnek látják, és nem veszik észre az egyedi eseteket, speciális helyzeteket, mert csak a tableten meg telefonon felnőtt fiatalok duma megy. Például az én lányom is tabletezik amellett, hogy jó időben alig lehet berángatni az udvarról. A kicsi meg ebbe született bele. Nálunk apa kütyükkel dolgozik, én meg kütyükön dolgozom. Akkor most bújjak a szekrénybe, ha cikket írok?
Vagy mondjam azt nekik, hogy ez rossz, amikor mi, egy digitális család a modern technikából élünk?
Többször láttam egy írást az elmúlt hetekben arról is, amin sokan kattogtak – az idősebb korosztályból szemet szúróan sokan… -, hogy mikor szexelsz, ha veled alszik a gyerek. Én kifejezetten nem tartom jó ötletnek, ha a gyerek egy ágyban van a szülővel, és nem a szex miatt.
FORRÁS: UNSPLASH
Ha ritkán velem is alszik, számomra baromi kényelmetlen. Nem tudok pihenni. Ám szexelni bárhol tudok végül is, gondolom nem egy gyerek készült konyhaasztalon, mosógép tetején és a legirreálisabb helyeken – ahol viszont aludni nem lehet. Ám elég nagy álszentség olyanoktól hallani erről, akik pontosan tudják, hogy sokuk szülője – és gyakran még ők is – öten, hatan, tízen éltek együtt egy szobában. És sokszor még az a 11. gyerek is el tudott készülni valahogyan…
Az a helyzet, hogy ebben a világban már olyan gyorsan történik minden, hogy egyszerűen kész versenyfutás lépést tartani vele. Értem én, hogy egy tökéletesen más világban szocializálódtunk, az azonban nagyon nincs rendben, hogy megy itt a „bezzeg a mi időnkben” szöveg, miközben azért marha jó, hogy kimos az automata mosógép, elmosogat a mosogatógép, és lehet szörfözni a neten.
És ugyanitt lehet csesztetni a lúzer szülőket. Akik végül is látástól mikulásig dolgoznak, többnyire segítség nélkül, és a lehetőségeikhez mérten próbálnak elég jó szülők lenni. Szerintem az alapvető baj azzal van, hogy sokan képtelenek elfogadni egyetlen dolgot: a változást. Örökös változásban vagyunk mi is, a világ is körülöttünk, és bizony a generációk is.
Én abban látnám a megoldást, hogy inkább segítsék ezeket a szülőket, ne bántsák, mert pontosan a megfelelési kényszertől és a versenyhelyzettől rontanak még akkor is, amikor az ösztön jó irányba vinné őket.
Nyitókép: Unsplash
