Kisgyerekes anyaként hátrányban vagy, ha munkát keresel?

A napokban egy helyi anyukás csoportban arról beszélgettek a nők, hogyan is lehetne családbarát, részmunkaidős álláshoz jutni a régióban. Hamar kiderült, hogy szinte sehogy, élénkpink unikornissal repkedni az űrben lényegesen kisebb kihívást jelent errefelé.

Ami viszont még ennél is szomorúbb: előkerült néhány hátborzongató történet, amelyek ennél jóval komplexebb strukturális problémákba engednek betekintést.

„A céghez felsőfokú végzettséget, két nyelvvizsgát és magabiztos nyelvtudást kértek, legalább öt év szakmai tapasztalattal. Rendes nyolc órás, bejelentett állás, örültem. A leendő főnök aztán közölte az első interjún, hogy ő minimálbérre gondolt, merthogy én úgyis kapom még a gyest és a családi pótlékot, abból meg jól elleszek egy évig, nem kell aggódnom, aztán majd meglátjuk. Nagyon csodálkozott, hogy én miért nem akartam semmit se látni onnan ezek után” – mesélte egy anyuka, aki kétéves kisfia mellől tért vissza a szakmájába, és fél évig keresett munkát, mire ez a kitűnő, igazi megbecsülést adó lehetőség szembejött.

Ő ugyan nem vállalta el, de utóbb kiderült, hogy a főnök direkt kisgyerekes nőket keresett, mert akkor – szerinte – kevesebbet kell fizetnie. Hiszen a gyedből, a gyesből és a családi pótlékból már lehet dőzsölni. Két nappal azután, hogy nőtársam visszautasította az ajánlatot, az állás máris betöltésre került.

„Nagyon örültem, hogy végre felvettek. Nem egy nagy durranás, egy sima összeszerelő üzem, de legalább csak egy műszakos, ami ritkaságnak számít, és nem is fizet rosszul. Aztán az első nap jött a művezető, és közölte: köszönik szépen, hogy befáradtam, de mégsem engem venne fel a főnök. Kérdeztem, mi a baj, hát pont illek a csapatba, meg minden. Erre a fickó őszintén megmondta, hogy nekik inkább egy férfi kéne, aki nem marad otthon, ha beteg a gyerek.”

FORRÁS: PEXELS

Miután mindezt elmesélte az egyik nőtársunk, még öten megerősítették abban, hogy márpedig taknyos hatévessel kizárólag az tud betegszabadságra menni, akit vaginával teremtett az Úr. Köszönjük, Emese, így nem is lesz változás soha.

„A hirdetésben négy óra volt, azért is jelentkeztem rá. Aztán, amikor odamentem, kiderült, hogy csak papíron négy óra, mert annyira van mindenki bejelentve. Egyébként általában nyolc, péntekenként csak hat órát kell dolgozni. Mikor mondtam, hogy jó, jó, de akkor én hogy menjek el a gyerekért az óvodába, a fickó közölt: kisgyerekes nőket most épp emiatt nem is vesznek fel. De nem akar megbántani, mert amúgy meg nagyon szimpatikus lennék, elkérheti esetleg a telefonszámomat?”

Olvasom a történetet, ezen a ponton talán már meg sem lepődve. A fickó ezután még flörtölni próbált a meghökkent jelölttel, aki csak azon bosszankodott, hogy kifizette a bébiszittert az interjú idejére.

„Elmentem az idősek otthonába, hogy fogadnak-e ápolót, aki segít a kisöregek rendben tartásában. Egy nagyon szimpatikus idősebb nő leültetett, alaposan kikérdezett. Elmondtam, hol dolgoztam korábban, milyen tapasztalatom van az idősgondozásban, és mivel kedvesen érdeklődött, elmondtam azt is, hogy a férjem informatikus, két gyerekünk van. Mondta, hogy épp itt a főnök, beszél vele, várjak egy kicsit. Jó fél órát vártam rá, kimentem hát az előtérbe megnézni, mi történik. Ott csíptem el azt a mondatot, hogy

„Fizetni szerintem nem sokat kell neki, a férje úgyis eltartja, ez neki csak passzió lenne…”

Tudjuk meg mindannyian, hogy a nőnek fölösleges a normális bér, ha van, aki pénzt visz még haza! Amúgy is, a gondoskodás és mások ápolása a lételeme, anélkül nem is teljesítené be a princípiumát…

A fenti történetek – amelyek még mindig csak a jéghegy csúcsát sejtetik – azt mutatják, hogy ahhoz, hogy a nők helyzete ne csak a jogok, hanem a tényleges lehetőségek szintjén is változzon, két dolog nélkülözhetetlen. Az egyik a családbarát munkahelyek – részmunkaidős állások, home office-os lehetőségek, szülői szabadságok, céges bölcsődék – állami támogatása, kiemelése, hogy a munkáltatóknak megérje “fehéren” foglalkoztatni a kisgyerekes szülőket.

A másik az egyén szintje: ahhoz, hogy a nők ne tegyenek szert behozhatatlan hátrányra, amint anyává lesznek, szükség van az apák aktív szerepvállalására is a családi életben. Nem, nem segítségre, hanem a gyerekek és a háztartás körüli feladatok igazságos(abb) felosztására. Hála istennek mindkét fronton elindult egy pozitív változás az utóbbi években. De hogy mégis milyen messze vagyunk még attól, hogy hátradőlhessünk, azt a cikkben megosztott történetek is hűen szemléltetik.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂