Lehet szenvedély nélkül élni, de minek?

Mindegy, ki vagy. Mindegy, mi vagy. Mindegy, hogy a hétköznapokban százezer kötelességnek, szerepnek megfelelsz. Anya, feleség, barátnő, férj, apa, hivatalnok, eladó… Néha vágd sarokba a szerepeid és tombolj!

Vannak ilyen pillanataid egyszer egy héten? Egyszer egy hónapban? Egy évben?! Hát sürgősen csinálj! Különben elfáradsz, elszürkülsz, és meghal a lelked. Kell egy este, amikor önmagad vagy. Amikor lehántasz minden elvárást, átlépsz minden korlátot, gátat.

Amikor gúnyosan kiröhögöd a gátlásaid, szembenézel a múlt visítva kísértő kudarcaival, a jelen szörnyeivel, majd az életöröm mindent szétvető élvezetével seggbe rúgod őket. Mikor vagy önmagad? Mikor sikítottál utoljára felszabadultan az orgazmustól? Mikor küldted a fenébe gúnyos fintorral azt, aki bántott?

Mikor jut eszedbe, hogy bármilyen szar is a világ, te egyetlen vagy benne, egyetlen élettel? Tudom, nem varázsolhatsz igazgyöngyöt az idő homokórájának valamennyi szemcséjéből, de legalább minden századikkal vagy ezredikkel megteheted.

Állj fel, nézz tükörbe, és mondd: „Szép vagyok. Csodálatos vagyok.” És vágd a tükörkép szemébe azt is: „Örülök az életnek. Te világ, bárhogy is próbálsz lenyomni, eltaposni, a napsütés minden egyes szikrája a szépségre, az élvezetre emlékeztet!” Nem vagy bűnös, amiért extázisra vágysz akkor is, ha körülötted minden és mindenki bajok sorát nyögi, és minden egyes nap egy új kihívás.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem vagy bűnös, amiért élni akarsz. Hágj a nyakára a képmutatásnak, mutasd középsőujjad az álszenteknek, a savanyúaknak, az ítélkezőknek! Döntsd le a korlátokat, mert nem valósak: csak a fejedben léteznek. Keress az életedbe valamit, amit úgy hívhatsz, szenvedély – mert ekkor fog lüktetni ereidben a létezés esszenciája, amiért mindannyian születtünk.

Másnap visszacsöppenhetsz az élet komoly oldalára, ahol minden szónak és döntésnek súlya van. De nem élhetsz folyton csak ennek. Miért félsz elengedni magad? Miért rettegsz az ösztöneidtől? Inkább az elfojtásaidtól rettegj…

Tudod, születésedkor kaptál egy ajándékot: azt, hogy legbelül szabad vagy.

Hát néha rúgj fel egy széket örömödben, szeretkezz önkívületig, és állj bele egy hegytetőn az üvöltő szélbe – csak mert megteheted. Mindegy, ki vagy. Mindegy, mi vagy. Egy biztos: MOST tehetsz meg bármit magadért. Az „egyszer”  már késő lesz.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂