Lekötözve, állatként nevelt lány, akiből sosem lesz ép ember…

2022-04-28 Vura Hajnalka Művelődő

Genie Wiley, a bántalmazott 13 éves lány története megrázta Amerikát. Az átélt borzalmakra, amiket apjának köszönhetően kellett elszenvednie, 1970-ben derült fény, amikor a furcsán viselkedő kislányra és anyjára felfigyeltek a szociális munkások.

Ám ekkor már hiába mentették meg Genie-t – a traumákat sosem sikerült kihevernie… Egy lezárt, elsötétített szobában nőtt fel a szülői ház legeldugottabb részében. Nagyjából másfél éves korától kezdve az apja napközben egy székkel kombinált bilihez kötözte, éjszakára pedig egy maga fabrikálta ketrecbe zárta, lekötözve a végtagjait.

Egyesek szerint azért tartotta ilyen elszigeteltségben, mert betegesen próbálta megóvni a családját a külvilágtól. Míg mások azt állítják, a férfi sosem akart gyerekeket, úgy vélte, a lányának nem kellett volna a világra jönnie. Az utóbbi valószínűleg közelebb áll az igazsághoz: az apai „nevelést” négy gyereke közül kettő élte túl. Az édesanyjuk sosem szállt szembe a férje módszereivel.

Mentálisan törékeny volt, és szinte teljesen vak. Genie Wiley ezt a keresztnevet 13 évesen kapta. A környezete ilyennek látta. Egy mesebeli lénynek, amely végtelennek tűnő ideig raboskodott egy kicsiny palackban, míg végül a szelleme kiszabadulhatott az elvarázsolt börtönéből. (genie – dzsinn) Valóban mesebelien hangzik, mégis inkább olyan ez a név, mint egy kegyetlen tréfa. Mert Genie sosem lett szabad.

Amikor a hatóságok kimenekítették a család házából, alultáplált volt, az ízületei eldeformáltak, az izmai gyengék. A mozgása inkább egy állatéhoz hasonlított, a bőre betegesen sápadt volt. A próbálkozások ellenére nem sikerült szobatisztaságra szoktatni, ahogy nem tanult meg beszélni sem. Mivel élete első 13 évét elzárva töltötte, sosem érintkezett senkivel, így emberi beszédet sem hallhatott.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Az otthoni szabályok szerint hangokat sem adhatott ki. Hiába vetették alá orvosi kezeléseknek. A lemaradása behozhatatlan volt. Az élénk, érdeklődő kislány viselkedése egy 1-2 éves totyogóét idézte. Minden új volt a számára. Lenyűgözve figyelte a lejtős járdán guruló gumilabdát, elragadtatással kapcsolgatta ki-be a kezébe akadó zseblámpát, megvilágítva vele az ajándékba kapott játékbaba arcát.

A fényfolt valószínűleg olyan élmény volt a számára, amilyet a lelakatolt, elsötétített szobában sosem láthatott. Az őt vizsgáló orvosok véleménye egy valamiben egybehangzó volt: Genie nagyon okos lány. Bár nem sikerült maradandó fejlődést elérni nála, beszéd nélkül is megtalálta a módját, hogy úgy-ahogy megértesse magát. Ennek ellenére a tekintetét az őt látogatók üresnek, kifejezéstelennek írták le.

Hiába hatott rá minden az újdonság varázsával, valójában még mindig abban a kicsi, magányos, sötét szobában él. Ott, ahol – többek között – életének első három évét töltötte, bizonyos szempontból a legfontosabbakat. Ez az alapozás, a tudattalatti, amire a személyiség épül. Ő meg lett fosztva ettől az erős alaptól.

Enélkül az átmenetileg elért áttörések utáni visszaesések olyanok voltak, mint egy-egy ingatag kártyavár, amik azonnal összeomlanak, ha fuvallat éri őket. A kislány legnagyobb tragédiája, hogy édesapja téveszméivel ellentétben valószínűleg nem volt születetten szellemi fogyatékos, a gyermekkora tette azzá. Természetes, hogy a lehető legtöbbet akarjuk megadni a gyerekeinknek.

Hogy úgy érezzük, a legjobb sem elég jó nekik. De ahhoz, hogy Genie sorsa másképp alakuljon, nem drága, divatos ajándékokra, különórákra lett volna szüksége. Csak arra, amit minden gyereknek meg kellene kapnia – törődésre. És hogy milyen apa az, aki ilyen körülmények közé kényszeríti a „szeretteit”? Olyan, akit a szülei nem halmoznak el sem drága játékokkal, sem törődéssel és egy kicsiny, sötét, levegőtlen szobában kell felnőnie.

Ez nem menti fel az alól, amit elkövetett.

Egy traumatizált ember is válhat jó szülővé, megkímélve a gyerekeit minden iszonyattól, amit neki valaha is át kellett élnie. De talán arra valamelyest magyarázatot ad, miért követett el a férfi öngyilkosságot, amikor fény derült rá, mi folyik a háza falai között. És némi értelmet nyer az egyetlen mondatból álló búcsúlevele: „A világ sohasem fogja megérteni.”

Nyitókép: Unsplash