Lelkifurdalásod van nasi után? Ez az érzelmi evés!

Magyarországon igencsak nehéz tudatosan étkezni. Nehéz akkor, ha egészségesen táplálkoznál, nehéz, ha keveset eszel, de úgy is, ha túl sokat – főleg, mert ez utóbbi köré épül az egész étkezési kultúránk. 

Itthon egész egyszerűen zabálni kell. Nem létezik össznépi családi esemény anélkül, hogy halálra ne etetnének. Ha nem szedsz még egy tányérral, meg nem kérsz a negyedik féle süteményből a három fogásos karácsonyi ebéd után, azzal megsérted a házigazdát. Mi vagyunk az a nép, akik ha meglátnak egy fine dining fogást egy szépen feldíszített tányéron, körbeposztolják vele a közösségi médiát, hogy hahaha, hát az ilyet ők elmosogatni szokták. Az év poénja.

Étterembe sem azért megyünk, hogy olyan ételeket kóstoljunk meg, amit odahaza nemigen főzünk, csak reklamálunk, hogy nem laktunk jól. Ha megkérdezel egy átlagembert, hogy mi nem tetszett az adott étteremben, sokszor nem a minőséggel lesz a gond. Egész egyszerűen csak az lehet a jó, ahol lelóg a tányérról a rántott hús, és ebéd után félkómásan kell ledőlni a székről, mert benyomtál háromezer kalóriát egy ültő helyedben.

Ha érdekel más nemzetek konyhája, akkor sznob vagy, ha egészségesen táplálkozol, akkor salátazabáló sáska. Ha néha bírod a gyorséttermeket, akkor meg lekezelően lehet rád sóhajtozni, hogy biztosan még főzni sem tudsz, azért eszel szemetet. Pedig az élet nem csak töltött káposztából meg tányérról lelógó rántott húsokból áll!

Nekem a családommal óriási szerencsém van. De rajtuk kívül szinte az egész életemet végigkísérte az evés miatti cinkelés. Hahaha, milyen madárétkű vagy! Olyan keveset eszel! Pedig ugyanúgy tudom élvezni az életet, az ételeket és a főzést, mint az úgynevezett nagy evők, akik viccet csinálnak abból, ha más nem eszik olyan sokat, mint ők. Én sem csinálok viccet abból, hogy az egy heti tojás adagomat képesek ráütni egy adag nokedlire.

Egy olyan kultúrában, ahol sok kaját magadba tömni menő, vajmi kevés segítségre számíthatnak az érzelmi evők.

Egy nagy étkű közegben szinte fel sem tűnik, ha elvárások, stressz vagy bármi miatt túleszed magad. Pedig az elhízás egyik oka az, hogy gyermek- vagy fiatalkorban kialakult minták szerint rengeteg ember evésbe fojtja a dühét, haragját, fájdalmát és egyéb feldolgozatlan  érzelmi problémáját. Persze van, aki nem hajlamos a hízásra, de az sem tesz jót a szervezetének azzal, ha folyamatosan egészségtelen cuccokkal tömi.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem mondom, hogy az érzelmi evés minden esetben rossz dolog. Hiszen emlékszem rá, hogy a nagymamám grízgaluska levese mindenre gyógyír volt, amikor a viaszosvászon terítős konyhaasztalnál megbeszéltük az élet nagy dolgait. És egy-egy fiatal felnőttkori szakítást is kitűnően lehetett orvosolni egy doboz fagyival és pár sírós hollywoodi filmmel.

De ha túlzásba esik az ember, és minden feszültséget evéssel próbál meg levezetni, az sajnos a problémákat sem oldja meg, ráadásul a nassolás miatti szégyenérzet is velünk maradhat. Éppen ezért érdemes odafigyelnünk étkezéskor a következőkre:

A sima éhség csillapítására szinte bármi jó, az is, amit kevésbé szeretünk. Sőt, rákíván az ember a normális ebédre (hús krumplival és egyebek, de az elvetemültebbek úgy érzik, hogy jólesne például egy tányér spenót). Egy csomó olyan étel van, ami belefér az egészséges kategóriába, és igencsak finom. Most, hogy szerencsére divat lett az “újhullámos” főzés, végtelen sok szakácskönyből és ételvariációból lehet választani és kísérletezni.

Érzelmi evés esetén viszont a feszültséget szinte csak a zsíros vagy cukros dolgok tudják csillapítani. Ilyenkor nem igazán “vagyunk jelen”: úgy el tud tűnni három fánk vagy egy doboz fagyi egy szempillantás alatt, mintha ott sem lett volna. Utána viszont gyakran van lelkifurdalásunk, rossz érzésünk, hogy ezt nem kellett volna.

Szóval ha már a csoki felbontásakor felmerül benned a gyanú, hogy öt perc múlva már megbánod a tetted, akkor inkább keress valami más tevékenységet evés helyett, amivel megnyugtatod vagy megjutalmazod magad!

Nem könnyű átalakítani a stressz levezetését valami más tevékenységbe az evés helyett. Főleg úgy, hogy ne cigi és alkohol legyen a B terv. Sok-sok türelem és akaraterő kell hozzá. A lényeg, hogy ne terheljük állandóan a szervezetünket kalória- zsír- és cukorbombákkal – de ez nem arról szól, hogy önsanyargatásból megvonjunk magunktól minden finom falatot.

Nyitókép: Unsplash