Ma már senkinek nincs szégyenérzete? Mindegy mivel, csak keltsd fel a figyelmet?

Még ha igyekszem is elkerülni, olykor belefutok 1-2 olyan videóba, amitől nekem lesz szekunder szégyenérzetem. És közben azon gondolkodom: az emberek már semmi miatt nem érzik kínosan magukat?

Ma már mindenki influencer akar lenni. Aki meg nem, az is szeretné, ha minél több like-kal simogatnák az egóját. De az emberek ingerküszöbe egyre feljebb kerül, a színvonal meg egyre lejjebb. A lányok átlátszó ruhákban riszálnak minden létező közösségi felületen, a pasik meg igyekeznek minél jobban hülyét csinálni magukból. Nincs idő a komoly tartalmakra, ami nem üt be 3 másodperc alatt, azt továbbgörgeti az internet népe. Ha azt akarod, hogy ott maradjon és megnézze a videódat vagy posztodat, már az elején fullba kell a fogyasztó arcába tolnod valamit, ami kiveri a biztosítékot.

Mi kell az embereknek? Valami ami cuki, meghökkentő vagy vicces. Aki nem cuki kiscicának, kismalacnak, vidrának született, annak valami ütőset kell kitalálnia, hogy átüsse az ingerküszöböt. Az emberek pedig szó szerint mindenre képesek. Hülyét csinálnak magukból, a családjukból, a párjukból. Milliószámra készülnek a kamu átveréses videók, TikTok-kihívások, baromkodások. Nem számít semmi, csak a cél. Ami pedig az, hogy minél több like és követő legyen.

Forrás: Unsplash

És senki nem mondja, és nem is mondhatja, hogy „Haver ez kínos, kellemetlen, ciki…” Nem, ezeket a szavakat már nem lehet használni, mert hogy jössz te ahhoz, hogy bárkiben rossz érzést kelts? Toxikus alak vagy, már csak amiatt, mert ez felmerül benned. Pedig szerintem hasznos lenne, ha az embernek a családja, a barátai olykor szólnának, hogy figyu, ezt lehet, nem kéne. Te jobb vagy ennél. Vagy próbálj meg jobb lenni ennél. Mi értelme van annak, amit csinálsz?

Azt hiszem, hogy lassan senki nem fogja ismerni azt a szót, hogy méltóság, vagy azt, hogy önbecsülés, esetleg azt, hogy szégyenérzet. Pedig ezek szerintem hasznos dolgok. Adnak egy képzeletbeli keretet, aminek mentén építgethetjük az életünket, ami alapján meghatározzuk, mi fér bele. Mert igenis kell, hogy legyen egy határ, amit nem lép át az ember, ahova nem alacsonyodik le. De nekem úgy tűnik, hogy ezek a gondolatok idejétmúltak és szépen lassan a feledésbe fognak veszni.

Ma már mások az értékek. Ha “népszerű” vagy, vagy legalábbis van egy halom követőd, akkor emiatt már “értékes” ember leszel. Nagy cégek szerződéseket kötnek veled, behívnak a reggeli műsorokba, vetélkedőkbe, valóságshow-ba. Ahol még többen megismernek, még több követőd lesz, és még jobban felmegy az “értéked”. És végül már senkit nem érdekel, hogy azzal keltetted fel a figyelmet, hogy felpakoltad a netre a házi sz*xvideóidat. Nem kell értéket teremteni, nem kell letenni semmit az asztalra, csak az számít, hogy sokan kövessenek, hogy jól el lehessen adni téged, hogy te jól el tudj adni.

Ez pedig olyan végtelenül szomorú. Amikor egy írónál, költőnél, festőnél, zenésznél, aki éveket tett bele a munkájába, többet ér valaki, aki képes 10 percen keresztül összefüggően káromkodni videójátékozás közben és/vagy ezt majdnem meztelenül teszi. Ez így rendben van, amiatt senki nem érzi kellemetlenül magát, nem érzi, hogy ez nem ok. Hát én kellemetlenül érzem magam. Én szégyellem magam, hogy még mindig ott tart a társadalmunk, hogy így lehet sikeres valaki. Hogy nem vagyunk azon az intellektuális szinten, amikor az ilyen mutatványokat kiveti magából a társadalom, ignorálva azokat, akik így akarnak feltűnősködni. Emiatt én nagyon kellemetlenül érzem magam…

Nyitókép: Unsplash