Már nem harcolok senki szeretetéért…
Két egymás utáni idegösszeomlás után az ember akarva-akaratlanul is felteszi magának a kérdést: mit nem vettem észre? Hol csúsztak el a dolgok? Mire nem figyeltem oda eléggé?
Veled is előfordult már, hogy annyira túlvállaltad magad, hogy azt érezted, összeroppansz a teendők súlya alatt? Hogy folyton elköveted ugyanazokat a hibákat, sokszor nem tudsz eléggé kiállni az igazadért? Hagyod, hogy átgázoljon rajtad a főnököd, a munkatársad, engedsz anyád lelki zsarolásának, vagy már megint egy nárcisztikus mellett ébredsz fel?
Mindenki cipeli a maga kis trauma téglákkal meg fájdalom súlyokkal megrakott batyuját, és jobb esetben, ha mi magunk nem tudjuk kellőképpen megdolgozni a problémát, felismerjük, hogy külső segítségre van szükségünk. És elmegyünk pszichológushoz vagy coach-hoz – kinek mi válik be. A lényeg, hogy valaki nyissa már fel a tudat alatt berögzült negatív gondolatok, a kényszeres cselekedetek, tévképzetek, félelmek okaira a szemünket, amik miatt állandóan elkövetjük ugyanazt a hibát, amik miatt nem mindig érezzük jól magunkat a bőrünkben.
Számtalan szakirodalom átrágása, két pszichológus és spéci workshopok elvégzése után összeszedtem pár technikát, amik lehet, hogy neked is segítenek. Szóval akárhány oldalról közelítettem meg a saját gócpontjaimat, elakadásaimat, kissé leegyszerűsítve, de mindig ugyanoda lyukadtunk ki a pszichológusokkal, könyvekkel: Szeresd magad!
Annyira kínosan egyszerűnek tűnik, mégsem az. Egy olyan embernek például, akinek kiskora óta bizonyítania kellett a szülei elfogadásáért, dicséretéért, szeretetéért, ez hatalmas kihívást jelent. Ha arra vagy kondicionálva, hogy folyton tenned kell valamit a figyelemért és a szeretetért, mert önmagadban nem vagy elég jó, és nem érsz semmit, hogyan is tudnád magadnak ezt megadni?
Hálanapló
Vegyél egy szép füzetet és egy tollat, amivel kényelmes írni (ha lehet, ne gépbe, telefonba, tabletbe dolgozz), és szánj rá minden nap egy fél órát, hogy leírod, milyen jó dolgok történtek veled aznap (vagy ha utálsz írni akkor csak gondold végig lefekvés előtt): Miért lehetsz hálás saját magadnak, mit értél el. Minden apró, pici történés számít! Mondjuk, hogy levitted a szemetet, vagy válaszoltál egy régóta halogatott e-mailre. Minden nappal egyre könnyebben észreveszed majd az értékeidet, erősségeidet.
Meditáció
Spotify-on, Youtube-on vannak nagyon jó kis self-love meditációk, keresgélj közülük, és szánj rá 15 percet mondjuk reggel, munka előtt!
Értékelések
Nekem ez jött be leginkább: kérj ismerősöktől, barátoktól, vagy ha mersz, akkor esetleg kollégáktól őszinte véleményt magadról. Kérd meg őket, hogy kendőzetlenül írják le, milyennek látnak, ismernek téged! Olyan jó tulajdonságaid is kiderülhetnek, amik létezéséről eddig nem is tudtál.
Jutalmazd meg magad!
Sokszor gondoljuk úgy, hogy ha sikeresen teljesítünk egy feladatot, az alap. Az a minimum. Én, amikor sulis koromban négyest kaptam egy dolgozatra, mindig az fogadott, hogy „Miért nem ötöst?” Ha ötöst hoztam, akkor: „Hát ez a minimum.” Ez nagyon rossz hozzáállás. Ami nekünk alap, az másnak lehet, hogy megugorhatatlan dolog. Ismerjük el bátran tehát képességeinket, és ne felejtsük el minden egyes “alapnak tűnő” sikerünkért megjutalmazni önmagunkat!
Ne várjuk meg a dicséretet a főnökünktől, szüleinktől, párunktól! Minél jobban megismerjük a saját erősségeinket, jó tulajdonságainkat, működésünket, annál könnyebben fogunk tudni kiállni magunkért. Ha elhiszed magadról, hogy szeretetre méltó vagy anélkül, hogy ezt bizonyítanod kéne, nem kerülhetsz többé méltatlan helyzetbe, és nem használhat ki senki soha többé.
Nyitókép: Unsplash