Már nincs olyan, hogy ghosting – az a fura, ha nem tűnsz el!

Az online ismerkedésben olyan, hogy ghostingolás, már nem is létezik. Mert már ez a norma. Mindannyian digitális szellemekként kísértünk a virtuális térben. Bolyongó lelkekként akadunk egymásra és válunk is el újra.

A beszélgetések csak elhalnak, vagy hirtelen megszakadnak, de nem tartozunk magyarázattal a másiknak. Hiszen ő csak egy idegen. Semmiféle kötődés nem alakult ki. Mindenki ezt csinálja. Nincs olyan, hogy etikett, netikett. Miért kellene még időt pazarolni arra, hogy elmondjuk, valamiért ezt már nem akarjuk folytatni? Egyszerűen csak nem folytatjuk, az egyértelmű, nem?

A lányok a fiúkra várnak, ha a fiú nem ír többé, akkor őt is csak ugyanúgy elvitte a szél, mint a többit. Nem kell ezzel foglalkozni, nem kell emiatt bánkódni, majd jön másik. Vagy ha már nagyon unalmas, akkor egyszerűen csak nem kell válaszolni. Felnőtt ember érteni fog ebből, mit kellene ezen magyarázni?Egyénként is van annyi stressz az ember életében, miért kellene még egy teljesen felesleges konfliktus?

Akár kis kellemetlenség is egy idegennel, aki egyáltalán nem is jelent semmit? Hiszen ha jelentene, akkor ugye nem szakadt volna meg a beszélgetés. Akkor nem lett volna vége, akkor megérné jobban foglalkozni vele, több energiát beletenni. Amíg nincs ilyen, addig lehet lövöldözni a jelöltekre, mint egy búcsúban a céllövöldében. Kézbe venni, megnézni, amit eltaláltunk, aztán félretenni és lőni még párat mellé.

Majd a végén kiválogatjuk, hogy melyik tetszik igazán, melyik kell ezek közül. Egyébként is, ha egy nagyon megtetszene, azt egyből éreznénk, nem? Ha nem érezzük, az is egy érzés! Persze azért lehetőséget kell adni. Mi sem vagyunk tévedhetetlenek. Lehet, lesz olyan, akiről később derül ki, hogy értékes, nem szabad teljesen elzárkózni.

FORRÁS: UNSPLASH

Megeshet, hogy aki a pálcán még paprikajancsinak tűnt, az valójában egy herceg. Egy kisherceg. Na, nem olyan, mint a mesében az a rókás-rózsás, űrutazós, hanem csak olyan nem annyira komoly, de azért értékelhető. Akiből talán még lehet is valami.

Ha megkérdezünk egy nőt, mit keres, a válasz 100-ból 99-szer az lesz, hogy komoly kapcsolatot. De csak a kapcsolathoz állnának komolyan, az ismerkedésben teljesen komolytalanok. Hiszen amíg keresik azt az igazi nagyon komolyat, addig a többi gyenge próbálkozásra nem szabad túl sok energiát pazarolni, csak ilyen óvatos kis takaréklángosat. Mert ugye tudjuk, azért lehet mégis herceg.

A pasik pedig mérlegelik, hogy mikor d*gtak utoljára, megéri-e annyi energiát fektetni egy nőbe, hogy lefekhessnek vele. Mert ha az már kiderült, hogy nem lesz egy életre szóló kapcsolat ebből – lehet, nem is ez a cél -, azért egy kis sz*xet csak le kellene szüretelni a befektetett munkáért cserébe.

Különben teljesen pocsékba ment a chateléssel, ismerkedéssel töltött idő.

Én pedig azon gondolkozom, hogy tényleg létrejöhetne valami komoly, ha ennyire nem vesszük komolyan egymást? Ha tényleg ilyen pixel kísértetként repkedünk át egymáson, és nem is igazán törekszünk arra, hogy többet beletegyünk. Nagyon gyorsan megtanuljuk, majd másoknak is megtanítjuk, hogy ez egy olyan játszótér, amit nem szabad nagyon komolyan venni.

Mert akkor csak csalódni fogsz. Szóval csak vedd lazán, hátha mégis összejön valami, de ha nem, akkor se vesztettél sokat. Csakhogy az életben az az általános szabály, hogy a legritkább esetben lehet kevés energiabefektetéssel nagyot szakítani.

Habár nem hiszek abban, hogy a párkapcsolatokat, szerelmet erőltetni lehet, vagy ha izomból akarjuk, akkor sikerülni fog, de nyitottnak kellene lenni. Kíváncsinak, érdeklődőnek. Ez hiányzik most nagyon sok ismerkedési folyamatból. A valódi vágy arra, hogy megismerjük a másikat, közelebb kerüljünk hozzá. Pedig enélkül tényleg csak lélektelen kísértetjárás az egész.

Nyitókép: Unsplash